A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

zett és erős támogatást a baloldali blokk, majd később a nemzeti összefogás keretében ezektől a szervezetektől. Ezek jelentősebbek voltak sokszor, mint sok kisebb párttal való együttműködés. Még itt a pártokhoz a másik megjegyzés, hogy nagyon lényegesnek tartom, és külön kérem az itt ülő elvtársakat, akikben ebben még több tapasztalat van, már most kezdjünk neki, de megfelelő időben tegyük le ide a Központi Bizottság asztalára azt az elképzelést, hogy ha a pártok létrejönnek, hogy lesz a munkáspárttal, mi lesz a Szociáldemokrata Párttal. Hogyan fog ez alakulni az elkövetkezendő időben? Most alkalmam nyílott a Központi Bizottság megbízásából a szociáldemokrácia történetének mélyebb tanulmányozására. Ebből is azt a tanulságot szűrtem le, hogy nagyon-nagyon, mint a szemünk fényére kellene vigyázni a munkásosztály egységére, és ezen a területen is, ha más pártok jönnek létre, akkor mi legyünk erre felkészülve, és a magunk álláspontját szögezzük le. Nagyon röviden [ötödször] szeretnék szólni a szakszervezetekről. Elvtársak! Az az érzésem, hogy az elmúlt rövid időszakban a szakszervezetek keresik az új szerepüket, és nagyon sok jó új dolgot kezdtek. Profiljuk jellegzetesebben alakult ki, és még jobban tudják segíteni a pártot és a kormányt sajátos álláspontjuk kialakításával. Ugyanakkor azt érzem és azt látom — és ezt bírálóan kell megmondanom a Politikai Bizottság felé —, hogy nem kapja meg a szakszervezet azt a konzultációs segítséget, amely önállóságának messzemenő hangoztatása és biztosítása mellett szükséges lenne a jelenlegi időszakban. Ugyancsak úgy érzem, hogy a párt számára harci kérdés, harci terep a szakszervezet, és minden kommunistának most a tömegek megnyerése érdekében ott kellene egy kicsit ügyködnie, és akkor tudnánk reálisabb talajra helyezni a jelenlegi igényeket, követeléseket és tennivalókat. Itt is a pártnak nagyobb feladatot kell magára vállalnia. Egyetértek azzal, hogy messzemenő önállóságot a szakszervezeti mozgalomnak. Dolgozzon ki javaslatokat, észrevételeket, tárja fel a dolgozók helyzetét, tegyen ezzel kapcsolatos intézkedéseket, keményen harcoljon, jobban, mint ahogy ezt mi meg tudtuk tenni bizonyos időben, de egy feltétellel, hogy ezzel együtt növeljük a szakszervezetekben dolgozó kommunisták felelősségét. Ezt pedig senki nem tudja megcsinálni, csak a Központi Bizottság és a kommunisták minden szinten, az üzemekben is. A hatodik és befejező gondolatom, a Politikai Bizottság munkájával kapcsolatban itt több bíráló megjegyzés hangzott el, és az is elhangzott, most olyan szakaszban vagyunk, hogy a továbblépésnek egyik feltétele, hogy a Központi Bizottság és ezen belül a Politikai Bizottság munkája tovább fejlődjön, javuljon. Úgy érzem, hogy néhány olyan kérdésben kellene tanácsot adni a Politikai Bizottságnak, amelyet biztos, hogy tud és ismernek az itt ülő elvtársak, mégis újból és újból nem árt ezt ezen a fórumon elmondani. Az első, amit itt megjegyzésként tennék, hogy tanuljunk a múltból. Ezen a fórumon már többször elhangzott, hogy a legnagyobb veszély, ha a Politikai Bizottság is, vagy a Központi Bizottság valami hivatalt próbál betölteni, és mindent hivatalos útra terelő álláspontot akar kialakítani. Beszélünk itt a mozgalmi jellegről, beszélünk arról, hogy tovább kellene ebben lépni, úgy látom, hogy van is ebben előrelépés. Tehát nem abszolúte kérem ezeket. Ugyanakkor az a véleményem, hogy nem lehet mindent üléseken rendezni, nem 73