A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

ben a bizonyos dokumentumban is, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt korrekt partner kíván lenni, de ezt a korrekt magatartást várja el az összes többiektől is, a leendő vagy a majdani szövetségesektől is. Szerintem ezt meg is kell követelni. Most valahogy úgy van ez, hogy nagy a hangjuk ezeknek a különböző alternatív szervezeteknek, én nem becsülöm lejelentőségüket, de azért a társadalmi bázisukhoz képest sajnos a sajtó — én nem bántom különösen a sajtót — jóvoltából azért sokkal nagyobb a hangjuk, vagy úgy tűnik, mintha sokkal nagyobb bázisuk lenne, mint amilyen a valóságban. így lehet azért bizonyos optikai csalódást is bevinni a társadalmi közvéleménybe és a tudatba. Én egyébként egyetértek azzal az állásfoglalás-tervezettel is, ami a Márciusi Frontra vonatkozó javaslatot terjeszti elő. Na, egy pillanatra még megállok, elvtársak, itt ennél a bizonyos 1956-nál. Elnézést kérek! A kommüniké tervezetében az van írva, hogy szakmai kérdésekben a Központi Bizottság a jövőben sem kíván állást foglalni vagy döntőbíró lenni. Ezt már én teszem hozzá. így igaz. De kérem szépen, itt most ebben az esetben messze nem szakmai vagy történelmi kérdésről van szó, hanem politikai mérkőzésről. Ha úgy tetszik. Én azt mondom, hogy ezt a tényt, ezt az egész kérdést nem tudjuk megkerülni a közleménnyel, a közleményben. És én azt mondom, egyetértek azokkal, akik azt mondják, mi most ne kreáljunk, vagy ne csináljunk Pozsgay-ügyet. Tényleg ne csináljunk, bár úgy tűnik, hogy ezt már nem csináljuk, hanem ez már van. De valamiféle szervezeti intézkedésre én sem gondolok. Ezzel a bizalom kérdésével viszont, azért egy pillanatra megakadtam, mert én azt vártam volna a Pozsgay elvtárstól — mint akit legalább két évtizede jól ismerek —, hogy azért itt, erről a helyről azt mondja: Tisztelt Központi Bizottság! Nekem ez a véleményem, de elhibázott volt, elhamarkodott volt az egyoldalú értékelés és különösen az is, hogy a Központi Bizottság háta mögött vagy a Politikai Bizottság háta mögött álltam én ki ezzel a kérdéssel. O azt mondja, hogy elfogadja a történelmi bizottság jelentését, amit egyébként én is elfogadok. De azért ez a kijelentése [ellentétben] áll — egy kérdésre válaszolva mondta ezt —, szerintem ellentétben áll azzal, amit előzőleg itt, erről a helyről mondott. Az a tanulság — az én véleményem szerint —, hogy senki nem jogosult nyugtalanságot kelteni. Pozsgay elvtárs nagyon szépen beszélt, szipoly lázadás és egyebekről, meg mindenről, de engem nem elégítenek ki az ő okfejtései. Én nagyon remélem, miután ő azt ígérte, még lehet, hogy szót kér, és ha kap, hogy akkor azért még az elhangzottaknak megfelelően egy kicsit ő is elgondolkodik a kérdésen, mert ezért én azt mondom ezzel a bizalom kérdésével kapcsolatban, hogy csak úgy bizalmat adni, az azt is jelenti ám, hogy azonosulok vagy azonosulunk Pozsgay elvtárs nézetével, és ez pedig jó — bocsánat, az adott kérdésre mondom. Úgyhogy én azt hiszem, a Központi Bizottságnak el kell határolnia magát e két dologban Pozsgay elvtárs nézetétől és véleményétől. No elvtársak, hagyom már Pozsgay elvtárs dolgát, annyian hozzászóltak. Külföldről még valamit. Hallottuk Grósz elvtárs beszámolójában is, hogy milyen nagy érdeklődés van irántunk most külföldön, keleten és nyugaton egyaránt. Én ehhez csak a következőket szeretném mondani. Nem különös, hogy most már az osztrákok mondják, hogy az kellene még csak, hogy Magyarországon tovább fokozódjon a zűrzavar, az hiányzik még Ausztriának meg Európának is! Vagy én nem tudom, hogy kinek mit segít a tegnapi újságban olvasott Bogomolov-féle nyilatko60