A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

azt hiszem azonban nem mindenben. Az a megállapítás, hogy súlyos feszültségekkel telítve vagyunk, igaz, a pártegység megszilárdítása döntő körülmény lenne, na de bocsánatot kérek, azt a pártegységet, azt a pártot, amely egyik oldalon ilyen lökést kap, a másik oldalon olyan lökést kap, hogy lehet megnyugtatni? A felső vezetésben meglévő olyasmi, mint ami most elhangzott Pozsgay elvtárs és mások részéről, azok zavarják leginkább meg, hogy egyenes vonal alakuljon ki. És én nem hiszek Pozsgay elvtársnak, nem hiszek azért, mert Pozsgay elvtárs tele van önérdekkel, és amiket ő mond, hogy tiszteletre méltó elfogultság, tiszteletre méltók azok az elfogultak, akik az ellenkezőjét képviselik mint ő, ezt olyan leereszkedően mondja, hogy az emberben, aki tudja, hogy Pozsgay elvtárs mennyire szereti a dicsőséget, mennyire szeret fürödni a napfényben, számításból szerintem. Ha nem számításból volna, akkor nem csinálná, hogy miközben az első titkár messze van, mások is, és ő magának vesz olyan bátorságot, ami nem illeti meg. Azt javaslom, hogy a Központi Bizottság ideiglenesen fogadja el, illetve ideiglenesen bizalmat adjon csak, nem feltétlen bizalmat s majd, ha bebizonyította, akkor megnyerheti a feltétel nélküli bizalmat, de ehhez munka kell. Nincs igaza Pozsgay elvtársnak, amikor azt mondja, hogy az elmúlt évben döntően egyhangú döntések voltak. Ez nem igaz, mert itt ülnek azok, akik tudják velem együtt, hogy milyen heves viták voltak és nemegyszer vonultatták fel a felszólalók ellen a szakértőket, hogy bizonyítsák, nincs a felszólalónak igaza. Nemegyszer, én magam már 1972-ben, 1973-ban felszólaltam, igen, és utána is a kölcsönök ellen, s azok felhasználása ellen, és így tovább. Nem tudom, honnan vette Pozsgay elvtárs, de nem igaz. A többi kérdés; egy párt vagy két párt, én is azt hiszem, hogy saját hibánkból kifutottunk. És túl sok választásunk nincs, csak egy esetben, ha most nekifogunk és megerősítjük mindenhol egyetértésben a pártot, nem azon dolgozunk, hogy újabb pártértekezletek tömege árassza el az országot, nem hagyjuk magunkat beugratni tíz-tizenöt különböző személy által írt demarsoktól és eljárunk a sajtóval, a hírközlő szervekkel is, egyszer kell venni annyi bátorságot, hogy a magyar kormány hozzányúl és rendet teremt. Azt mondják nehéz, persze, hogy nehéz, csak az élet eddig sem volt csupa díszmenet, nem ebből állt, hanem a nehéz, súlyos küzdelmekből. Most tehát azt javaslom, hogy Grósz elvtárs ezt, illetve a PB és a KB ezt ne engedje így ki. Állítsa le, sokkal kevesebb kár lesz akkor, ha most a nyomdában leállítják, és tovább dolgoztatnak egy teljesebb értékű elemzésen, mert ebből messze süvít az elfogultság. Nem javaslom így kiadni. További viharokra nekünk nincs szükségünk, nincs szükségünk további megosztottságra, és ezt lássák be a készítők is. Ezt javaslom, elnézést kérek, de nem beszéltem többet, mint néhány más elvtárs, ezt el kellett mondanom. Köszönöm szépen. IYÁNYI PÁL elvtárs: Köszönöm szépen, hozzászólásra következik Korom Mihály elvtárs, majd Horn Gyula elvtárs. KOROM MIHÁLY elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Én helyeslem a Politikai Bizottságnak azt a javaslatát, hogy ezt a mai központi bizottsági ülést tíz nappal előbbre hozta, azzal, hogy még a napirenden akkor szereplő témát 20-án és 21-én megvitatjuk. Őszintén megmondom, hogy én erre a központi bizottsági ülésre nyugtalansággal és aggodalommal készültem. De biztos vagyok benne, hogy nemcsak én vagyok így ezzel, hanem azt hiszem, mindannyian. Sajnos, hogy ezt az ag57