A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

addig ővelük nem, és nekik van idejük a saját pártjaikat vagy egyesületeiket szervezni. Véleményem szerint elég volt ebből már és hozzátartozik az előbbi kérdéshez, a pártegységhez, hogy abbahagyni most már lehetőleg, ahol csak lehet mindenütt abbahagyni a pártértekezletek folytonos ismétlődését, megszüntetni, és teljes erővel a pártépítésre menni. Nehogy azt higgyék, elvtársak, hogy akad majd olyan terület, ahol akármit csinálunk, nem fognak találni alkalmat, ürügyet arra, hogy páltértekezletet kiprovokáljanak. Ez a másik kérdés, ami szintén hozzátartozik a pártegységhez és a párt erősítéséhez. Elnézést, többet nem akartam, köszönöm. FEJTI GYÖRGY elvtárs: Köszönöm Veres elvtárs. Horn Gyula következik. HORN GYULA elvtárs: Kedves Elvtársnők és Elvtársak! Egyetlen kérdést vetnék fel. Az állásfoglalás-tervezet első oldalán szerepel egy új javaslat, amely azt mondja, hogy [az] 1956 után korszerűsödő politikai rendszer — itt az első oldal végén — nem volt képes megakadályozni a szubjektív eredetű stb. Ezzel szemben alapvető elvi kifogásom van, és ezt már többször itt megvitattuk a Központi Bizottság ülésén, mert azt is megállapítottuk ugyancsak többször, hogy stílus- és politikai változások történtek 1956 után, de a politikai rendszer, a politikai struktúra lényege nem változott. És ennek legfőbb elemei mozdulatlanok maradtak, úgyhogy én semmiképpen sem tartom helyesnek ennek a szövegnek a bevételét. Ugyanakkor azt is meg kell mondani, hogy megítélésem szerint az MSZMP-nek [éppen] abban volt a nagy, mondhatni történelmi érdeme, hogy a sztálini modell fennmaradása ellenére sikerült ebben az országban valamiféle emberarcú viszonyokat is megőrizni, fenntartani, és ezt azért is kell hangsúlyozni — az előző témákra visszautalva —, mert szerintem nem ahhoz kell bátorság, hogy a hibákat felvessük, hanem ha valami pozitívumot mondunk, ahhoz kell igazi bátorság a mai helyzetben, és azért a történelmünkhöz, az elmúlt több mint három évtizedes történelmünköz azért ez is hozzátartozik. Tehát az a stílus és megközelítően normális, emberarcú viszonyok megteremtésére irányuló törekvés, amely valamelyest kiemelte ezt az országot a környezetéből. Hadd jegyezzek meg itt ugyanakkor még egy olyan dolgot is, ahogy azért számomra ezekkel a dolgokkal összefüggésben mindinkább irritáló vagy elfogadhatatlan, hogy éppen azok szidják a múltat, úgy ahogy van, en bloc, leginkább, akik a korábbi mozdulatlansághoz nem csupán szemlélők voltak, hanem nagyon gyakran segédkezet is nyújtottak [ahhoz]. De visszatérve a lényegre, szerintem nincs szükség erre a betoldásra, mert hiszen a régi túlhaladott politikai modell változatlan érvényesítése 1956 után vezetett el azokhoz a társadalmi [válságjelenségekhez, amelyek miatt ma az ország szenved. Köszönöm szépen. FEJTI GYÖRGY elvtárs: Köszönöm Horn elvtárs. Magyar Kálmán következik. MAGYAR KÁLMÁN elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Először szólalok fel a Központi Bizottság ülésén, ezért engedjék meg, hogy bemutatkozzam, a nevem elhangzott: Magyar Kálmán vagyok, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára és rektorhelyettese, néhány évtizede gyógyszerkutatással foglalkozom és emellett persze politikával is. A témáról szólva én elsősorban az írásos anyaghoz szeretnék kapcsolódni. Egyetértek az írásos állásfoglalás-tervezettel és Lukács elvtárs szóbeli kiegészítőjével, 638