A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

NYERS REZSŐ elvtárs: Tisztelt Elvtársak! Visszatérnék ahhoz a kérdéshez, hogy kinek is dolgozik az idő. Azt hiszem, tényleg nem mondhatjuk halálbiztosan, hogy nekünk dolgozik az idő. Most, a következő időszakban, egyáltalán. Azt hiszem, hogy a történelemnek ezekre az esztendőkre nincs parancsa. Ez a történelmi parancs szokta nálunk az Isten funkcióját betölteni, ne így fogjuk fel. Tőlünk, emberektől fíigg, azon belül tőlünk magyaroktól és tőlünk kommunistáktól függ, hogy kinek dolgozik az idő. Azt sem fogadom el, s javaslom, ne fogadjuk el, hogy ellenünk dolgozik az idő. Azt hiszem, az idő annak dolgozik, annak a politikai erőnek, amelyik tekintélyt tud magának teremteni, amelyik rokonszenvet teremt a maga politikája iránt, és határozottságot tanúsít egy jó politikai nyomvonalon. Erre most megvan a lehetőségünk. Tehát lehetséges, hogy nekünk dolgozik az idő, és mindent meg kell tegyünk, hogy nekünk dolgozzon az idő ebben a következő két-három [nagyon-nagyon] nehéz esztendőben. Ennek a programnak a jellege, hogy szocialista-kommunista szellemben — mindig vegyék azonosan ezt énnálam — a nemzeti feladatokat felvállalja. Ez ennek az értéke, ez az előnye, és ezzel szerezhetünk támogatást és szimpátiát magunknak. Természetesen ilyen reformkommunista szemszögből ítéljük meg ma a nemzet helyzetét és a nemzet megoldandó feladatait. De így érthető a széles tömegek számára is. Attól függ, hogy lesz-e garanciája ennek a programnak, hogy milyen párt áll mögötte. Én más garanciát semmit nem tudok elképzelni, mint egy eleven politikai erőt. Jogi értelemben garancia itt föl sem vetődhet. Szerintem intézmények sem jelentenek olyan garanciái egy politika szolgálatában, hogy azt mondjuk, van egy jó politikai program, meghatározott intézményeink vannak, tehát ez sikerülni fog. Kérem szépen, Weimar óta nem szabad hinni az intézmények garanciájában. Csak az emberi cselekvésben szabad hinni. Milyen pártmozgalom áll mögötte, ez itt a kérdés. Hitelt szerzünk-e magunknak mint reformkommunisták, vagy nem szerezzük meg ezt a hitelt. Jó úton vagyunk afelé, hogy megszerezzük, de csak a kezdetén vagyunk. Én Szilágyi elvtárs felszólalását nemhogy jónak, de üdítőnek tartom az elkámpicsorodás időszakában. így kell gondolkodni, azt hiszem. Milyen reformkommumsta párt vagyunk mi? Jól van leírva az anyagban, én támogatom ezt, Berecz elvtárs előadását is erről a kérdésről. Nem hiszem, hogy a reformkommunizmus azt jelenti, hogy egy korábbi monolit egységet most fölcserélünk egy másik monolit egységgel, és ezt úgy nevezzük, hogy reformkommunizmus. És aki ettől egy jottányit eltér, vagy kicsit másként gondolkodik, annak már nincs helye a reforaikommunizmusban. Ezt tisztázzuk magunkban így. De nem mindenkinek lehet itt helye. Aki igazában, szívében, agyában nem vállalja ezt a programot és ezt a politikát, amit mi most kifejlesztünk, attól barátságosan el kell válnunk. Barátságosan, de elválni. És akkor még mindig maradunk bőven a pártban, irányzatok is. Énszerintem itt két fő irányzat szükségképpen ki kell hogy alakuljon, és e két irányzatnak alkotó együttműködésben kell tudni kifejezni a párt politikáját, és küzdeni is érte. Ez az egyik irányzat egy reformokra törő irányzat. Nagyon-nagyon hosszú időszaka következik szerintem a reformoknak, képeseknek kell lenni nekünk mint pártnak, de főleg a kormányzatnak, Országgyűlésnek professzionalista módon vezényelni egy hosszabb reformfolyamatot. Mert ha azt mondjuk, hogy most modellt változtatunk, ez a modell nem fog létrejönni egy-két év alatt. Tehát egy hosszú időszakra szóló reform tennivalója jelentkezik. 501