A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

dani, hogy milyen Alkotmány kell, mert új Alkotmány, az lehet ilyen is, meg olyan is. Meg van fogalmazva, hogy szabad választások kellenek. Nem tudom, mit jelent a szabad választás: nem lehet ilyen semmitmondó jelzővel illetni a választásokat. Meg kell a tartalmát mondani, mi az, hogy szabad választások. Hatékony kormány: szerintem értelmetlen. Nem hatékony kormány, hatékony gazdaság kell. A kormánynak nem a hatékonyság a jellemzője. A kormánynak jellemzője kell legyen az, hogy céltudatos, hogy következetes, hogy társadalmi, nemzeti háttérrel rendelkezik. Tehát minősítő tartalmat kell adni. A demokratikus közélet fejezetben hiányolom, hogy nincs szó a demokratikus sajtóról. A demokratikus közélet egyik biztosítéka az, hogy olyan sajtó legyen, amelyik sajtó egyúttal a nyilvánosságon keresztül kontrollt is jelent a társadalom és a vezetés számára. Nincs róla szó. A gazdasági részről választhatok két utat, az egyik az egyszerűbb és a rövidebb. Nekem van bizonyos szándékom, megfogalmazott törekvésem, szívesen átadom ezt a szerkesztőbizottság számára. Azért néhány dolgot szeretnék mégis kiemelni, amelyek különösképpen nem értelmezhetők, vagy irritálóak is helyenként. Az egyik a külső források szabadabb elérhetősége: mint törekvést, nem tudom értelmezni. Korszerű KGST, ez rendben van, ezt mi akarjuk, de ez nem a mi döntésünk függvénye. A tulajdonformáknál nehezményezem vagy hiányolom azt, hogy nincs kiemelve két alapvető kérdés: az egyenrangúsága a tulajdonformáknak és a valós versenyfeltételei a tulajdonformáknak. Enélkül pedig a tulajdonformák sokszínűsége nem ad elegendő eredményt. Én azt gondolom, hogy az adózásnál nem a fokozást kell alkalmazni, hanem az alapfokot, tehát igazságos adórendszerre van szükség. Én ezt helyesnek tartom. Nem igazságosabb, mert nem tudom mihez képest igazságosabb; és egyszerű; én nem tudom mi az, hogy egyszerű, mert ez nem követelmény. Nagyon jó lenne, ha egyszerű lenne, de az élet is bonyolult, és azt kell hogy tükrözze ez a pénzügyi rendszer is. A munkahelyteremtés kérdéseit én olyannak tartom, hogy nem hiszem, hogy egy párt önmagában azt kitűzheti törekvésnek, hogy munkahelyteremtő beruházásokra van szükség. Ezt éveken keresztül csináltuk, egyebek között ezzel jutottunk ezekhez a gazdasági eredményekhez, amikkel ma együtt kell élnünk. Hatékony munkahelyteremtésről lehet szó, de az meg magától értetődő, az a vállalkozásnak a része. Tehát nem hiszem, hogy nekünk ezt külön ki szabad emelni. Ezt akkor emelik ki politikai pártok, ha ezt tűzik a zászlajukra. De ha a zászlónkra ezt tűzzük, akkor a gazdasági racionalitás biztos, hogy harmadlagos kérdés lesz. A gazdaságon kívüli témáknál nem értem, mi az, hogy lelkiismereti szabadságot biztosító törvény, mit tudunk ezen értelmezni? Nincs ma lelkiismereti szabadság, nincs meg ennek a garanciája. És végül: nagyon általánosnak és ezért megfoghatatlannak tartom azt, hogy a külföldi csapatok kivonását támogatjuk. Meg kell mondani, hogy honnan és mikor, így tudniillik nagyon nehezen értelmezhető ez a megfogalmazás. Jobb világosan beszélni ilyen kérdésekben. f A második témakör, amiről szólni szeretnék, ez a politikai menetrend kérdése. Én nagyon egyetértettem a főtitkári beszámolóval, ami a február 10—11-ei ülést bevezette. Egy megállapításában kétkedem, és tulajdonképpen az a kiindulópontom ehhez a kérdéshez. Éz pedig az, hogy az idő nekünk dolgozik-e vagy sem. Én azt persze elfogadom, hogy az idő mindig az igazságnak dolgozik, és mi meg 487