A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

annak a középpontjában a szocialista társadalom építésének stratégiai törekvései és fejlődésünk tapasztalatainak kritikai feldolgozása állnak. Meggyőződéssel állítom, hogy ebben a szellemben a párt képes önmaga újrafogalmazására. Nem is tehet mást, hiszen benne él a magyar társadalomban. Május óta szüntelen önvizsgálata is készteti erre. A különböző áramlatok ne egymás kiszorítására fecséreljék el energiáikat. Ehelyett közös nevezőt találva a különböző törekvések alkotó módon szolgálják a politika érlelését, a párt szerepének erősítését. Legyünk egységesek a sokszínűség elfogadásában, abban, hogy ez a párt cselekvési erejét szolgálja. Erre már most, e programtervezet vitájában törekedni kell. Kedves Elvtársak! Mi adhat hitelt pártunknak és a cselekvési programnak? Hitele nem a szavakon, hanem a tetteken múlik. Milyen tetteken? Azon, hogy a párt következetesen újjáépítse önmagát. Mielőbb menjen végbe öntisztulása, erősödjön erkölcsi tartása, etikája, politizálóképessége. Határozottan forduljon a társadalom és a választók felé. Hitelt a program megvalósításában tett eredményes lépések adhatnak. A válság leküzdésében elért eredmények nemcsak a program hitelességét szolgálják, hanem az emberek sorsának jobbra fordulását is ígéretes közelségbe hozhatják. A most vitatandó cselekvési és a kialakítás alatt álló stratégiai programunk már a minőségileg új felfogás jegyében kell hogy megfoganjon. Hitelt az adhat programunknak, ha az állampolgárok megtalálják benne saját elképzeléseiket, reményeiket, és a pártszervezetek pedig cselekvésre hívnak mindenkit a benne foglaltak megvalósítására. Programunk nem maradhat csupán szándék, megvalósításához lépnünk kell — ez kötelességünk. Ugyanakkor számítsunk arra is, hogy a különböző politikai mozgalmak programversenye miránk is, minden egyes elvtársunkra, szervezeteinkre ösztönzőleg, sőt kényszerítőleg is hat. Már csak emiatt sem lankadhat törekvésünk a felvállaltak végrehajtására. A politikában kialakuló ellenpontok a napi politizálásban is szüntelen cselekvési kényszert jelentenek, vitakészséget követelnek. Ez fordítva is igaz: minél hatékonyabb a mi cselekvésünk, annál inkább hat más nézetekre, esetleg közelíthet hozzánk vagy eltávolíthat. A társadalom minél nagyobb rétegei tudnak azonosulni szándékainkkal, programunkkal, azzal arányosan nő a politikai értelemben vett meghatározó szerepünk. Ilyen körülmények között két fontos területre koncentrálunk. Az egyik a nemzeti sorskérdések ügye, amelyekben a legkülönbözőbb politikai erők megegyezésére van szükség. A sorskérdésekben való megegyezés az alapja a különböző szintű politikai kapcsolatoknak és a konstruktív ellenzékiségnek is. A másik kérdéskör a különböző politikai erőknek egymás közötti sajátos politikai viszonya, esetleg koalíciója. Ebben a nemzeti sorskérdéseken túlmenően már egyéb politikai, kormányzati téren is egyetértésre lehet törekedni. Miért vetjük fel ezt most, az MSZMP rövid távú cselekvési programjának megvitatásakor? A tények azt bizonyítják, hogy pártunk komolyan veszi a különböző irányzatokkal való párbeszédet. Ezt nemcsak a pártalakulások, a választások előtt, hanem azok alatt, s azokat követően is folytatni kívánjuk. A jelenlegi programtervezet egyetemes és nemzeti értékei, valamint konkrét javaslataink kiindulási pontot nyújthatnak ahhoz, hogy a konzultációk politikai témakörei szélesebbé, megalapozottabbá, világosabbá várjanak. Cselekvési programunk egy átmeneti időszakban fogalmazódik meg. Átmenet479