A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

ítélést kaptak. Megnőtt a népszerű, politikai nézeteit nyilvánosság előtt vállaló, vitázó jelöltek iránti igény. A testületek összetétele lényegesen megváltozott. A pártértekezleteken a régi vezető testületek tagjainak mintegy 1/3-a került be a pártbizottságokba, végrehajtó bizottságokba. Ez részben annak következménye, hogy bevezetésre került a delegálás, amelynek aránya a testületi létszám 10—90 százaléka között mozgott. Csökkent az átlagéletkor, nőtt a testületek tagjainak iskolázottsága. Ugyanakkor rendkívüli mértékben csökkent a munkások, a közvetlen termelésirányítók, illetve a 30 év alattiak aránya. A gazdasági és állami vezetők részaránya viszont megnőtt; a megyei testületekben 56%-ra, a városoknál 46 %-ra. (Ezt a tendenciát már a küldöttek összetétele is előre vetítette.) Az alsóbb szintről delegált küldöttek kiválasztásánál semmiféle statisztikai megkötést nem alkalmaztak. Az összetétel kétségtelenül a tagság akaratát tükrözi. Jelzi, hogy a párttagok elsősorban munkahelyi vezetőiket tartják alkalmasnak arra, hogy megfelelően képviseljék őket. Mutatja azonban közéletük korábbi egysíkúságát is; a gazdasági és politikai vezető funkciók, a politikai és gazdasági érdekképviseleti fórumok összemosódását. A tisztségviselőket a pártértekezletek közvetlenül választották. Gyakori volt a többes jelölés. A megyei titkárok 59%-át, a városiak 27%-át választották ily módon. A megyei első titkárok közül négyet választottak kettős jelöléssel. Spontán jelölés nyomán két megyei és tizenegy városi titkárt választottak meg. A választások összességében jó feltételeket teremtettek a párt további működéséhez: az előkészítő munka a széles nyilvánosság előtt zajlott, a tagság érdemben beleszólhatott a vezetők kiválasztásába; a testületek megújultak, élvezik a tagság bizalmát. Ugyanakkor a későbbiekben politikai problémák forrásaivá válhat a munkások, a 30 év alatti fiatalok és a KISZ aktivistáinak rendkívül alacsony aránya a vezető testületekben. Figyelemre méltó, hogy sok helyen nem kerültek be a vezetésbe a népképviseleti szervek és más társadalmi szervezetek vezetői sem. Ez kisebb részben annak is betudható, hogy néhány pártértekezleten indokolatlan távolságtartás volt tapasztalható az általuk vezetett társadalmi szervezetekkel szemben. A pártbizottságok ott is foglalkoztak a személyi megújulással, ahol nem szerveztek pártértekezletet. A kádárelőkészítés ezekben az esetekben is széles körű konzultációkon alapult. Az új testületi tagok kiválasztásánál helyenként a delegálás intézményét is alkalmazták. Általában a megengedett kooptálási aránynak megfelelt a testületek megújítása, illetve néhány helyen megnövelték a pártbizottságok és végrehajtó bizottságok létszámát. Az 1985-ben megválasztott testületi tagok mintegy 20%-a cserélődött. Ennek következtében az összetételi arányok a pártértekezleten történt változásokhoz hasonlóan alakultak. n. A pártértekezletek és az országos pártértekezletből fakadó tennivalók kimunkálásával foglalkozó pártbizottsági ülések fontos politikai események voltak: a területi és helyi sajátosságok függvényében, elősegítették az országos pártértekezleten elindított folyamatok továbbvitelét. Egyben képet adtak arról, hogy az ott született elhatározásokhoz — ez időközben bekövetkezett belpolitikai fejlemények tükrében — hogyan viszonyul a párt tagsága, illetve helyi testületei. A pártfórumok egyik lényeges politikai tapasztalata, hogy a pártértekezlet állásfoglalásában tükröződő, fontos kompromisszumok egy része nem alkalmas a párton belül politikai egység megőrzésére. A tulajdonviszonyok, a gazdaságirányítási rendszer, a politikai intézményrendszer — különösen a pártok és az új társadalmi-politikai szervezetek —, a párt jellege, szervezeti felépítése és irányítási rendszere kérdésében az álláspontok nem az akkori kompromisszumok köré közeledtek, hanem attól távolodtak. Ez ma akadálya a politikai egységnek és veszélyezteti a cselekvési egységet is. Ezért a lehetséges és ésszerű mértékben gyorsítani kell a műhelymunkát és a vitát, az e téren szükséges új álláspontok kimunkálását. A pártértekezletek és a pártbizottsági ülések fontos tapasztalata az is, hogy a párt tagsága, aktívája élt lehetőségeivel és jogaival és visszavehetetlen garanciákat teremtett a politika — beleértve a személyi döntések — alakításában való részvételéhez. Az elmúlt 9 hónapban igazi demokratikus értékekkel gazdagodott a mozgalom. Tény ugyanakkor az is, hogy ezzel párhuzamosan a szervezeti lazulás jelei is jól érzékelhetők. Célszerűnek látszik tehát az utóbbi folyamatnak gátat vetni; úgy, hogy az elmúlt hónapokban a tagság által kialakított, széles körű egyetértést kiváltó szervezeti és eljárási megoldásokat mielőbb szabállyá emeljük; a Szervezeti Szabályzat — kongresszusig tartó — ideiglenes módosításaival, új elemek beépítésével megszilárdítva szervezeti eszközeinket. 462