A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

22.1. A bírósági szervezet Az Alkotmánynak meg kell határozni a bírósági szervezetrendszer egyes elemeit, vagyis hogy az igazságszolgáltatást mely bíróságok gyakorolják. A bírósági szervezet kialakítása attól függ, hogy a közigazgatási bíráskodás, a munkaügyi és a katonai bíráskodás hogyan épül be az igazságszolgáltatás rendszerébe, illetve hogy a büntetőeljárásjog és a polgári eljárásjog milyen jogorvoslati rendszert állapít meg. a) A bírósági szervezet kialakításánál abból az elvből indokolt kiindulni, hogy az igazságszolgáltatásnak egységesnek kell lennie, és senki nem vonható el az ügyben hatáskörrel, illetve illetékességgel rendelkező bíróságtól. (E tekintetben egyetlen kivétel a köztársasági elnök felelősségre vonása.) Különbíróságok ezért főszabályként — a sajátos közjogi funkcióval rendelkező Alkotmánybíróság kivételével — ne létesüljenek, illetve ha létesítésük mégis szükséges, tevékenységük a lehető legszűkebb körben érvényesüljön. Ennek megfelelően: — a közigazgatási bíráskodást a „rendes" bírósági szervezeten belül kell létrehozni; — a jelenleg első fokon különbíróságként működő munkaügyi bíróságokat a „rendes" bírósági szervezetbe be kell építeni; — a jelenleg első fokon ugyancsak különbíróságként megszervezett katonai bíróságok hatáskörét személyi és tárgyi oldalról egyaránt szűkíteni kell (jelenleg ugyanis e bíróságok nem csak fegyveres erők hivatásos állományú tagjaival szemben és nem csak katonai bűncselekmények miatt járhatnak el); — rendkívüli állapot kihirdetése esetére sem szabad különleges hatáskörrel rendelkező büntetőbíróságokat felállítani, hanem a rendes bírósági szervezetet (annak egyes bíróságait) kell különleges hatáskörrel felruházni. b) A jogorvoslati rendszer kialakításától függően a következő kétféle megoldás képzelhető el az igazságügyi szervezetben: — A jelenlegi egyfokú rendes jogorvoslat fenntartása esetén alapvetően megmaradna a mai bírósági szervezet (Legfelsőbb Bíróság — megyei bíróságok — helyi bíróságok) azzal az eltéréssel, hogy a középső szinten nem minden megyében, hanem két-három megye területére kiterjedően működne megyei bíróság (ítélőtábla). (A legtöbb megyei bíróság jelenleg olyan kis létszámú, hogy az ügyek arányos elosztása és a megfelelő szakosodás nem biztosítható.) — Az állampolgárok a másodfokon jogerősen meghozott döntést nagyon gyakran nem fogadják el, és a Legfelsőbb Bíróság elnökéhez vagy a Legfőbb Ügyészhez fordulnak rendkívüli jogorvoslatért, akik számára az eljárási törvények a Legfelsőbb Bírósághoz benyújtható törvényességi óvási jogot biztosítanak. Ez a megoldás azért nem megnyugtató, mert — azon kívül, hogy a Legfelsőbb Bíróság a saját elnöke óvását bírálja el, ami garanciális szempontból kifogásolható — a panasz alapján csak akkor kerül felülbírálatra az ügy, ha az említett igazságügyi vezetők egyike egyetért a panasszal. Megfontolandó ezért a kétfokú rendes jogorvoslat bevezetése úgy, hogy a másodfokon hozott bírósági döntés ellen csak szigorú törvényi feltételek mellett legyen helye „felfolyamodásnak". Az ítélkezés egységes szemléletének biztosítása érdekében továbbra is fennmaradhatna a törvényességi óvás intézménye — a jogosultak köre az igazságügy-miniszterrel bővíthető lenne —, az ennek folytán hozott döntés azonban nem hatna ki az ügyfelekre. Egy ilyen jogorvoslati rendszer esetén eggyel több bírósági szintre van szükség. Ennek megfelelően a bírósági szervezet a következőképpen épülne fel: Legfelsőbb Bíróság — ítélőtábla (az ország hat regionális központjában) — törvényszék (minden megyében) — helyi bíróság (azokban a városokban, esetleg nagyközségekben, ahol működésére igény van). Álláspontunk szerint a második változat elfogadása indokolt. Ha az első változat maradna meg, a Legfelsőbb Bíróság elnökének törvényességi óvási jogát meg kell szüntetni. A Legfelsőbb Bíróság fő feladata mindkét megoldás esetén az ítélkezés elvi irányítása legyen, s csak nagyon szűk körben járjon el fellebbviteli fórumként. 11.2. A bírói függetlenség a) Az Alkotmányban szükséges rögzíteni, hogy a bíró a bíráskodás során független, csak a törvénynek van alávetve. Ennek személyi és szervezeti biztosítékait ugyancsak az Alkotmánynak kell tartalmaznia. Elsődlegesen azt kell kimondani, hogy a bírói függetlenség megsértését a törvény szigorúan bünteti. 426