A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

reknek a nagy részét olyan sérelem is érte, nagyon egyszerű dolog például, hogy nem kapják meg a nyugdíjukat azokra az évekre. De én nem vagyok jogász, nyugodtan kérhetnek más kártérítést, megvan-e ennek az anyagi fedezete? Gondoltunk-e erre egyáltalán? Tehát csomó olyan kérdés van, amit azt gondolom mielőtt nyilvánosságra hozzuk a tényt, amit egy ország nagy fel­lélegzéssel vagy megkönnyebbüléssel fog fogadni, tisztázzuk a dolgainkat, ne le­gyenek olyan kérdések, amire akkor nem tudunk válaszolni. Vagy legalábbis ilyen típusú kérdésekre meg kell hogy legyen akkor már a válasz. SZŰRÖS MÁTYÁS elvtárs: Köszönöm. Romány Pál elvtárs következik. ROMÁNY PÁL elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Késő van. De én visszaem­lékszem arra, hogy ilyen későn határoztunk egyszer a járások megszüntetéséről, egyszer meg a városi tanácsoknak a bevezetéséről. Azt hiszem, hogy tanulni kéne e tekintetben is. Ne sajnáljuk az időt tehát! A kérdésem: az előző ülésen felmerült, hogy a következő lépésre gondoltunk-e. Kérdezem tehát, hogy a további lépéseket hogyan tervezzük. Van-e tehát folytatás? Itt most Recskről is szó van, más internáltakról, kitelepítettekről, tehát van-e vala­mi lehatárolás, hogy meddig kívánunk menni. Ez volna az egyik kérdés. A másik kérdés, a Fejti elvtárs által bejelentett szóvivői tájékoztatóval kapcsola­tos. Kezdeményezi a mi pártunk. Nagyon fontos, hogyan van ez, hogyan formulá­zódik meg majd a közleményben is, a szóvivői tájékoztatóban, hogy kérdéssé fogal­mazzam a véleményemet, hiszen azt nehezen lehet magyarázni, hogy egyik tézisünkben azt mondjuk, hogy jogállamiságot gyakorolunk, és az igazságügyi szervek így is amúgy járnak el, másik állításunkban pedig a párt dönt abban, mondják majd, hogy felül lehet-e vizsgálni x vagy y témát, vagy nem lehet felül­vizsgálni. Ennek tehát a megfelelő fogalmazását alapvetőnek tartom. Köszönöm szépen. SZŰRÖS MÁTYÁS elvtárs: Köszönöm Romány elvtárs. Aczél elvtárs kö­vetkezik. ACZÉL GYÖRGY elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Rendkívül jelentős ez a döntés, és egy kérdés. Gondoltak-e arra, hogy a feltárult anyagok még sérelmeik­ből nem kigyógyult, azóta felnőtt gyerekeknek, hozzátartozóknak az iszonyatot fogják elszabadítani. Ki fog derülni, hogy a P. Gy.-t három hétig vallatták nőügyek­ről, homoszexualitásról. Miután a megtörés egyik alapja az volt, hogy nem politi­kai kérdésekben, száz oldalakat vettek fel, ahol minden személyi mocskot majd mindenki olvashat ártatlan emberekről, akiket kivégeztek, akiknek majdnem vala­mennyien, az ilyen kivégzetteknek sérült gyerekei vannak. Gesztusok mellett nin­csen a személyiségnek olyan védelme például ártatlanul kivégzett, börtönben meg­halt embereknél, ami miatt 1962-ben őrizkedni kellett bizonyos dolgoknak a feltárásától, mert az nem a vádlókra, a hóhérokra, hanem az ártatlanokra hullott volna vissza. Ezzel kapcsolatban — én nagyon becsülöm a Fejti elvtársat — terjesen alkalmat­lan életkoránál fogva. Tessék itt van a Nyers elvtárs, aki már ebben a korban felnőtt volt, el tudja helyezni ezeket, és nem lehet ennyire bürokratikusán dönteni ember­életekről, ötletszerűen, van egy követelés, ez a funkció, akkor ez csinálja. Nem jó ez. Nem kellene kicsit emberibben ezeket végiggondolni? Hónapokkal ezelőtt én javasoltam, hogy a MAORT-pert vizsgálják felül, ártatla­394

Next

/
Thumbnails
Contents