A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

se; a második az úgynevezett nagy gazdasági perek, mint gyűjtőfogalom, mint például a MAORT-per és Standard-per; a harmadik ilyen nagyobb csoport az úgynevezett katonatiszti perek, vagy legalábbis ezek közül azok, amelyek még nem lettek felülvizsgálva; a negyedik az úgynevezett szociáldemokrata perek, itt is hozzátenném, hogy a már felülvizsgáltaknak a kivételével, hiszen a megjelölt időszakon belül a Központi Bizottság egy 1962-es döntéssel a Rajk-per dolgait rendezte politikailag, illetve ebben az időszakban szociáldemokrata párttagok sérelmére elkövetett jogsértésekben történt jogorvoslat már. Az ötödik ilyen nagyobb csomag az úgynevezett egyházi perek; a hatodik, az egyházi iskolák államosításának az időszakában kialakult politikai helyzettel kapcsolatos perek, ez az úgynevezett Pócspetri-per az egyik ezek közül [siet]; a hetedik az úgynevezett jugoszláv perek; a nyolcadik, azok a perek, amelyek egy-egy foglalkozási ágazattal vagy nagyüzemmel összefüggő szabotázsperekként foghatók fel, mint például az úgynevezett vasutasper. Végül pedig a falusi lakosság körében bizonyos szabotázsperek, amelyek az osztályellenséggel szembeni adminisztratív fellépésekkel, részben pedig a szorító gazdasági intézkedésekkel szembeni elégedetlenséggel függtek össze. Látható tehát, hogy egy eléggé széles spektrumról van szó. Egyelőre csak találgatásokba lehetne bocsátkozni a tekintetben, hogy milyen mértékben lelhető fel szigorú definíció alapján koncepciós elem ezekben a perekben. De úgy tűnik, hogy érdemes vállalni azt a politikai kockázatot, ami azzal jár, hogy ennek a kérdésnek a rendezéséhez hozzákezdjünk, tudniillik, nagyobb a kockázata mindenféle vélt vagy valós elhallgatásnak ebben az ügyben. Ezért nagyon nagy mértéktartással és körültekintéssel ezt a munkát el kellene kezdeni. Az az elképzelés, hogy ezt a munkát függetlenített, szakosított, tehát terjes egészében igénybe vehető emberek végeznék, hiszen itt több ezer, tízezer oldal peranyagot kell áttanulmányozni. Természetesen ez azt is jelentené, hogy az összes peranyagot, periratot összegyűjtve, az érintett bizottságoknak a rendelkezésére kellene bocsátani. Az a javaslat alakult ki a Politikai Bizottságban, hogy ennek az egész viszonylag nagy horderejű és érzékeny munkának a politikai összehangolásárajöjjön létre itt a pártban egy bizottság, amelyiknek tagja lenne a belügyminiszter, igazságügyi miniszter, a Párttörténeti Intézet igazgatója, illetve a munka második szakaszában a Legfelsőbb Bíróság elnöke és a legfőbb ügyész; és engem javasolt megbízni a Politikai Bizottság azzal, hogy ezt a munkát hangoljam össze. Itt szeretném elmondani azt is, hogy lényegében ezekkel a kérdésekkel párhuzamosan kellene foglalkoznunk a kitelepítésekkel, valamint az internálásokkal összefüggő kérdésekkel, ezen belül különösen a recski internálótáborral összefüggő intézkedésekkel. Ahhoz, hogy ez is áttekinthető legyen, össze kell gyűjteni az erre vonatkozó anyagokat. Ez a munka lényegében a belügyminiszter elvtárs utasítására kezdetét is vette. Kérdés, hogy a munka megindítása kapcsán milyen legyen ennek a nyilvánossága, milyen módon legyen ez interpretálva, bejelentve. A Politikai Bizottság ülésén az a nézet alakult ki, hogy amennyiben a Központi Bizottság ezzel egyetért, akkor a kormány soros ülésén foglalkozna ezzel, megbízást adna az illetékeseknek. A kormány ülését követően a szóvivő adna tájékoztatást erről, és nyilvánvalóan Kulcsár elvtárs az interpellációra adott válaszában szintén építkezni tudna a kormány döntéséből már. Felmerült azonban az, hogy az egész kérdésnek a kezelése szempontjából talán hasznos lenne, hogyha a Központi Bizottság ülését követően a párt-szóvivő is szólna arról, hogy a Központi Bizottság, illetve a párt kezdemé392