A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

Visszatért az első politikai értékelések nyomvonalára, és a komplexebb megközelítésre törekszik. Él azzal a lehetőséggel, hogy az értékelést több mint harminc év távlatából ma már kevésbé motiválják érzelmi elemek. Megjelenését indokolja továbbá az is, hogy a tanulmány érvelésének megismerése csillapíthatja a kialakult hangulatot. Nyilvánosságra hozatala ugyanakkor nem jelenti a kérdésben a párt hivatalos állásfoglalását, ugyanis mint résztanulmány, további eszmecserékre, újabb tények megismerésére, majd átdolgozására ad módot. Javaslom ezt annak tudatában, hogy persze színvonala egyenetlen, és hogy magának 1956-nak az alpértékeléséhez is szerintem több, újabb hiteles dokumentum vizsgálatára van szükség. Nem elegendő csak a már régen ismert tények alapján új következtetések megfogalmazása. Ezért kérjük fel az albizottságot, hogy folytassa munkáját, jelentessen meg hiteles dokumentumokat, alátámasztva ezzel egy árnyaltabb minősítést, s elősegítve egyben a párttagság és a közvélemény reális tájékoztatását. Erre különösen nagy szükség van azért, mert a mostam tiltakozások, elutasítások áradata sem mentes az érzelmi, indulati túlfűtöttségtől és napi politikai érdekeket szolgáló szándékoktól. Mindezek ismeretében tudunk az érdemi és konstruktív vitákban összegyűjtött vélemények számbavétele után visszatérni e korszak politikai értékelésére, a politikai tanulságok megfogalmazására és a pártprogram kidolgozására. Úgy gondolom, a tapasztalatok és a tanulságok összegzése a Központi Bizottság illetékességi körébe tartozik. Dönteni kell abban is, hogy a Központi Bizottság mit tegyen a nyilatkozat nyomán kialakult helyzetben. Erre ugyanis a párttagság határozott állásfoglalást vár. Javaslom, hogy a Központi Bizottság foglaljon állást abban, hogy Pozsgay Imre elvtárs nyilatkozatát korainak tartja, és nem ért azzal egyet, hogy nem tájékoztatta róla előzetesen a testületet. Tartsa tiszteletben Pozsgay elvtárs elvi meggyőződését, mint ahogy másoktól sem várják el véleményük párthatározatra történő megváltoztatását. Ugyanakkor biztosítsa Pozsgay Imre elvtársat politikai bizalmáról. Itt kell világosan végiggondolni, milyen következményekkel jár, ha a Központi Bizottság állásfoglalása nyüvánosságra kerül. A tartózkodás az állásfoglalástól egyértelműen azt bizonyítaná, hogy a Központi Bizottság határozatlan, nincs véleménye a történtekről, és mintegy helyesli a nyilvánosságra hozatal módját. Ez kiélezheti a párttagságban a vezetéssel szemben egyébként is meglévő bizalmatlanságot, növelhetné a politikai bizonytalanságot. A javasolt állásfoglalás viszont azt jelezheti, hogy nincs számunkra tütott témakör, nem akarunk semmit eltitkolni a múltunkból, tárgyUagosan szembenézünk gyengeségünkkel, de ezt nem parttalanul, hanem a párt szervezeti rendjének és fegyelmének rendszerében tesszük anélkül, hogy a gondolatok, vélemények szabad kifejtésében bárkit meggátolnánk, meggyőződésének feladására kényszerítenénk. Hiszem, ez a felfogásunk egybeesik a higgadt, tárgyilagosan gondolkodó párttagok véleményével. Az egyik, nevemre küldött levélből szeretnék idézni ennek bizonyítására néhány sort: ,,»Viharsarok« Mezőgazdasági Tsz alapszervezete, Békés. Ma a párt megosztott, amely egy minőségileg megújuló társadalom előestéjén törvényszerű. Most a Politikai Bizottságban végrehajtott bármilyen személyi változás a párt szakadásához vezetne. Nem politikusokat kell elhallgattatni vagy leváltani, hanem a párt tagjait, a 10