A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

Az embereknek időt kell adni arra, hogy felfogják, megértsék az elkerülhetetlen változásokat, átértékelődéseket és átértékeléseket. Ennek eléréséhez arra van szükség, hogy világos, tiszta, közérthető eszközökkel dolgozzunk. Akik pedig nem képesek az eseményeket azok gyorsasága miatt követni, azokat meg kell tanítanunk gyorsabban gondolkodni, gyorsabban értékelni és minősíteni. S ezen a ponton egy másik, de szorosan ide kapcsolódó észrevételt teszek. Nem látom és hiányolom azokat az időszerű ideológiai fogódzókat, amelyek ismeretelméleti alapon igazolnák, magyaráznák, bizonyítanák, vagy valamilyen mértékig kiszámíthatóvá tennék a cselekedeteinket. Nem merev, lezárt vagy panelelméletekre van szükség — abból épp elegünk van —, hanem arra a rugalmas, jó értelemben vett iránymutatásra gondolok, ami értelmes keretet szab az elmélet és a gyakorlat egységének. Úgy vélem, erősítenünk, fokoznunk kell a nyilvánosságot, a nyilvánosság bekapcsolását a pártmunkába. Fokozni kell az információ adásának és befogadásának képességét. Ebben elsőrangú szerepe van a sajtónak, amiről — sajnálom — de nem tudok túl sok jót mondani. Bizonyára egyetértenek velem ebben, amikor a „Népszabadság" tevékenységét, hatékonyságát kifogásolom, akár a híranyag mennyiségéhez és az abból forgalmazott információhoz, akár a más lapokban megjelenő híranyag mennyiségéhez viszonyítom. Arról nem is beszélve, hogy a napirenden lévő időszerű vitákban nemhogy vezető, iránymutató szerepet vállalna, de még csak állást sem foglal. Az is előfordul, hogy adott esetben a pártban folyó eseményekről, vitákról sem tudósít. Ezeket az eseményeket jószerivel más hírforrásokból ismeri meg a tagság. Úgy vélem, ma a pártnak és a népnek a párt sajtójától elvárhatóan magasabb követelményeket kell teljesítenie. * « * A párt közéleti tevékenységének napjainkban kiemelt területe a már megalakult és megalakuló alternatív szervezetek iránti magatartásformánk kialakítása. Anélkül, hogy a témát kibontanám, véleményértékű javaslattal élek, kapcsolódva a vitaindítóban megfogalmazottakhoz. Számba kell vennünk, hogy többpártrendszer esetében az országos rangú beosztások átértékelődnek. Fontosságuk, jelentőségük kisebb módosítása mellett erősen felértékelődnek a régiók — az üzemek — és a felépítmény országos, megyei és városi szintű személyiségei. Tennivalónk tehát, hogy a párt taktikai feladatait úgy fogalmazzuk meg, hogy ezeken a pontokon a párthoz, a néphez, a haladáshoz hű, hozzáértő emberek foglaljanak helyet. Ez az itt ülőknek bizonyára nyilvánvaló, hogy nem tekinthető lezárt gondolatnak, a párt stratégiai céljait szándékoztam megfogalmazni, amit továbbgondolásra ajánlok. Felvetéseimet, észrevételeimet a következő javaslatokkal foglalom össze: A pártnak ma kettős jellegű magatartást kell kialakítania. Egy időben kell neki a saját maga és a társadalom gondjaival foglalkoznia. Ezt a tevékenységét pontokba szedve, a következőket javaslom: 1. Szükségesnek tartom, hogy készítsünk időszerű feladatokat és azok megoldását tartalmazó gazdasági, társadalmi programot. 2. A jelenlegi hatalmi pozíciónkból következően felelős feladatunk a hétköznapok időszerű tennivalóit kezelni. 3. A pártnak szervezeti érdeke kidolgozni és rendszerezni a belső működési, szervezeti, módszerbeli tennivalóit, egy többpártrendszerű hatalmi struktúra esetére. 4. Szükséges feladat, hogy a párt önmagával szembenézve tisztázza azon személyi feltételeket, amely világossá teszi, hogy adott esetben kivel, mikor, milyen feladatokat tud megoldani. Ezzel nem várhatunk a kongresszusig. 5. Meg kell jelölni azokat a társadalmi, gazdasági, politikai hídfőket, amelyeknek a tartós, megbízható birtoklása — a társadalmi normák betartása mellett — lehetővé teszi az országban folyó lényeges eseményekre történő ráhatást. Mindezek ma nem óhajtás, vagy esetlegesség-rangon kezelendő kérdések (legrosszabb magatartás: majd meglátjuk, miként alakul és aszerint cselekszünk), hanem ma még megcselekedhető szükségszerűségek. 206