A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

koromban volt egy javaslatom, ezt képviselem, a nemzetközi szervezet, a Zsidó Világszövetség elfogadta, támogatja —, a Dohány utcai zsinagógából kellene egy olyan emlékhelyet csinálni, ami az egész országban emlékeztetne erre a tragédiára. Ennek feltételeit, körülményeit végig kell gondolni, nem kellene rá központi bizottsági döntés, ezen dolgozni kell, nem határozni az ügyben. Március 15. ebben a Politikai Bizottság annak idején döntött, kérem elvtársak, én megértettem a szemrehányást, de hadd mondjam el, ez kétéves ügy. Itt két dolog van: március 15-ét munkaszüneti nappá nyilvánítani, de akkor az volt a javaslat, hogy november 7-ét pedig munkanappá nyilvánítsuk. Én voltam a javaslattevő, akkor abból a meggondolásból vettük le, hogy a 70. évfordulón ne azzal emlékezzünk meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalomról, hogy munkanappá nyilvánítjuk, de szerintem ezt ebben az évben meg kellene csinálni, és ezért november 7-én már dolgozni kellene. Most ugye az a kritika, hogy nem vitattuk meg ezt a párttagsággal. Nem tudom, hogy meg kellett volna-e. Ebben mi kétfordulós vitát folytattunk a Politikai Bizottságban. Azzal a formával, amit a parlament elnöke ajánlott nekünk, úgy éreztük, politikai gesztust gyakorlunk, ne a párt tegyen javaslatot, hanem a párt főtitkára, mint országgyűlési képviselő és a Hazafias Népfront főtitkára, mint országgyűlési képviselő, mert ez jelzésértékű. Felvetődött, hogy legyünk szerényebbek a Kormányőrséggel. Kérem, meg is szüntethetjük, nekem nincs elvi kifogásom ellene, de azt szeretném elmondani Önöknek, hogy a pártból két funkcionárius van védőőrizetben, mert ez egyenértékű azzal, nehogy valakinek illúziója legyen, a párt elnöke és főtitkára. A pártból más nincs, a többiek a kormányból vannak. Nemrégen döntöttünk, 11 fővel csökkentettük, jól mondom ugye a számot, 11 fővel csökkentettük és 7 maradt összesen, elvtársak, ebből a hétből kettő a pártban szolgál, Öt a kormányban. Ezt a pártost meg lehet szüntetni, a kormányt nem helyeselném, ha megszüntetnénk. Kérem 7 funkcióban lévő embert, azért nem mondok neveket, mert 7 funkcióban lévő emberre van a rendszer úgy, hogy a kormányőrség biztosítja, abból kettő a pártban dolgozik, a párt elnöke meg a főtitkára, a PB-tagok nem. Öten pedig a kormányból vannak, miniszterelnök, államelnök, a miniszterelnök-helyettes és két államminiszter, így jön össze a hét ember. Hát ha erre valaki azt mondja, hogy luxus, ilyen a világon nincs, ezt felelősségem teljes tudatában kijelentem, a világon nincs ilyen. Egyébként Vajda elvtársnak akarom mondani, hogy én a Déliben vásárolok, de már nagyon régen ott vásároltam, mikor még korábban is Pesten laktam. Felvetődött a pártköltségvetés. Kérem elvtársak, 600 millió forintról lemondtunk, anélkül, hogy bárki felszólított volna bennünket. Néhány százmilliót elvettek, arra már nem akartuk, hogy elvegyék, 1 milliárdot kapunk, és ezt pedig azért kapjuk, mert egy fillérrel több pénzt nem költünk, mint korábban, csak kevesebbet, mert a kormány nem volt valami nagyvonalú saját pártjával szemben, és akkor a jelenlegi főtitkár volt a miniszterelnök, mert a társadalombiztosítási járulék felemelését az összes költségvetési szervnél visszaadták, a pártnál pedig nem kapta meg a párt ezt a pénzt. Ennyi az egész, ennyi csak az egész. Nem akarok ennek a részleteibe belemenni, nem annyira fontos, csak ha már ez a politika rangjára emelődik, miből legyünk szerényebbek? Az apparátust 20 százalékkal csökkentettük, vannak megyék, ahol 30 százalékkal csökkentettük, és itt van a végén a pártvagyon, mert ez is felvetődött. Kérem, mi 1976-ban átadtuk az összes vagyonunkat az államnak. Most visszavettük, és amit állami pénzből 10 év alatt építettünk, azt visszaadjuk az államnak ingyen, és — valamikor így tanultam — nulla szaldóval 184