A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

zépső szintjén, egy megyei pártbizottság politikai gyakorlatában. És ebből szá­munkra milyen követelmények és milyen irányok lennének szükségesek. Ami Csongrád megyét illeti, azt hiszem, ennek a megyének a helyzetében semmi specifikus nincsen. Ha van valami különös vonás, akkor azt abban lehetne megra­gadni, hogy egy sokkal mélyebb bizalmi válságból próbálunk talpra állni. Ezen dolgozunk keservesen, és ezen küszködünk, és közben próbálunk egy versenyhely­zetre felkészülni. Csak az a baj, hogy eleddig ennek a versenyhelyzetnek sem a sza­bályait, sem a fő irányát nem lehetett látni és érzékelni. Az a dokumentum, ami most előttünk van, amit a Központi Bizottság vitat, sokkal többet javít ezeken a sö­tétben tapogatózásokon. Ami a kialakult hangulatot, a politikai véleményt illeti, rendkívül lassan nyer el­fogadásra a párttagság körében az a felismerés, hogy a korábbi politikai struktúra túlélt modelljével szakítani kell. Rendkívül lassan és nehezen. Intézményekhez, megoldásokhoz, formákhoz kötődik a párttagság jelentős része és én úgy érzem, hogy ezt nem eléggé differenciáltan, gyakran egyértelműen konzervativizmusnak tartjuk. Holott véleményem szerint nem teljesen és nem pontosan erről van szó. Ha végiggondoljuk, hogy a párt vezetése tulajdonképpen 1988-ban, a májusi pártérte­kezletenjelent meg először a politikai rendszer fő elemeit tartalmazó koncepcióval, amikor már azt megelőzően jóval korábban, talán évtizedekkel előtte is a társada­lomtudományban ennek szükségességét egyre hangsúlyozottabban dolgozták ki és emlegették, így nem lehet azon csodálkozni, hogy szokatlan, nem világos és nem eléggé egyértelmű a párttagság nagy tömegei számára, hogy mit is jelent ez az új politikai modell, miként épül ki az új politikai rendszer. Ugyanakkor ennek van annyiban pozitív tartalma, hogy a látszólagos konzervativizmus mögött nagy politi­kai erő magához a szocialista társadalmi formációhoz és társadalomhoz való ra­gaszkodás. Csak emögött ezt nem lehet világosan látni. Tehát ez alapvetően egy jóval árnyaltabb és jóval differenciáltabb politika kidolgozását teszi számunkra szükségessé. Természetesen ehhez a bizonytalansághoz hozzájárulnak az anyagi életviszonyok folyamatos rosszabbodásából származó hatások, ami bizalmatlanságot szül a párt és a kormány politikája iránt. Nem arról van szó, hogy az alternatív csoportok vagy pedig a sajtó munkája kelt nyugtalanságot és bizonytalanságot a párttagság köré­ben. A párt három fő rétege, része, alkotórésze: a párt vezetése, a párt aktívagárdá­ja és a párt tömegei között úgy érzékeljük, hogy szakadás következett be. Ez a sza­kadás úgy is érvényes, hogy a párttagság tömegei nehezen tudják mozgásba hozni az aktívagárdát. Az aktívagárda hatása a párt vezetésére korlátozottabb, és fordítot­tan is érvényes. A közvéleményben, a politikai hangulatban úgy él, hogy a párt ve­zetésében az egység deklarált, a politika fő irányairól kialakított egység felbomló­ban van, a vélemények pluralizmusa a vezetésen belüli hatalmi harc látszatát keltik. És ehhez kapcsolnak hozzá konkrét eseményeket és ügyeket. A párt aktívagárdájában, a középszintű vezetésben tapasztalható a magárahagya­tottság érzése, amely ösztönösséget szül, bizonytalanságot, szubjektív szelektálási törekvéseket különböző politikai irányzatok és politikai vonalak között. Ugyanak­kor érzi a középszintű aktívagárda és a középszintű vezetés a változtatás kényszerét, de ebben nem elég biztos és ebben elbizonytalanodott. A párttagság soraiban azt tapasztalhatjuk, hogy szívesebben foglalkoznak a nagypolitika kérdéseivel, mint saját környezetük alakításának, formálásának gondjaival. Rendkívül nehezen tud­ják megoldani azokat a politikai törekvéseket, átültetni egy intézmény, egy vállalat 119

Next

/
Thumbnails
Contents