A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

Ilyen értelemben, amit Grósz elvtárs írásban, szóban előterjesztett, én azt egy nagyon jó alapnak tartom; ebben foglaljunk állást, ezekben a kérdésekben döntsünk. Hozzáfűzöm, hogy rövid leszek, és az időmmel nem élek vissza. Magam is javaslom ugyanakkor a továbbgondolkodást; amit most itt elfogadunk, ez a beterjesztés elég komoly akcióprogram a kongresszusig, de talán tovább kell még valóban gondolkodni rajta. Kell akcióprogram, és lehetséges, hogy most elfogadunk, vagy következő ülésen, és közbe módosítani is kell, mert ugye ilyen időket élünk, hogy a párttagság világosan lássa, miben is akarunk mit elérni, és azt is le tudja mérni, hogy ebben milyen a párt vezetésének az egysége, vagy miben vannak nézetkülönbségek. Ez most egy nagyon fontos kérdés. A közleménytervezethez lesz majd módosító javaslatom. Már most elmondom. Egyszer ennek az 56-nak a megítélése dolgában Grósz elvtárs szóban elmondott egy javaslatot. Itt most már sok más kiegészítő, módosító javaslat hangzott el, hogy minősítsük, felkelés, ellenforradalom és így tovább. Sok változata merült fel. Énnekem az volna a javaslatom, most térjünk el a szokástól. És készüljön el legalábbis erre vonatkozólag a végleges közleménytervezet, és az egész Központi Bizottság ismerje meg. Egyébként nehezen tudom elgondolni, hogy ebben a nagyon lényeges kérdésben majd mi is holnap, vagy nem tudom mikor ismerjük meg a végleges szöveget. Itt a finomságoknak, az árnyalatoknak is van szerepe. Ha ez megoldható, tisztelettel ezt kivételesen most kérném, javasolnám, hogy mire vége lenne az ülésnek, kapjuk meg. Lehet, hogy utána még dolgozhatnak, de legalább itt lássuk az alapmegfogalmazást. 1956 megítélése. Elvtársak! Jól felkészültem, de tíz percbe nem fér bele, mégis megpróbálom, távirati stüusban, hogy mennyire indokolt behatóan, tudományosan ezzel fogalkozni. Óriási eltérések vannak a megítélésben. Már 1956-ban, aztán közvetlenül 1956 végén, meg 1957-ben egészen a legutóbbi időkig. Én ebből néhány dolgot mondanék emlékeztetésül. Krasznai elvtárs itt már ebből a Tiszti Nyilatkozatból idézett. Még egyet idéznék hozzá ebből. Nagyon fontos valami volt ez a Tiszti Nyüatkozat. Ez akkor így hangzott: a Nagy Imre-kormány gyengesége és határozatlansága milyen mértékben járult a katonai fegyelem fellazulásához. Gyengeség és határozatlanság, a minősítésben micsoda különbségek. Ez 56. november 20. Nagyon rövid időn belül egész más lett a minősítés. Most ehhez a nagy anyaghoz nyúlnék, [mert ez] nagyon lényeges história. Ez az 52. oldalon úgy szól, egy egészen új fogalmazásként, én azt hiszem, ha nem tévedek, tulajdonképpen most először jelenik meg ez a megfogalmazás és megítélés: a Gerő—Hegedűs-kormányzat tehetetlenségében azonnal a szovjet csapatok beavatkozását kérte, s ezzel a nemzeti érzelmeiben amúgy is erősen sértett tömegek számára a felkelés nemzeti függetlenségi küzdelemmé vált. Azért hívom fel rá a figyelmet, mert első ízben van ez a megfogalmazás. Soha, korábban ezzel így nem találkoztam. A 30. évfordulón — ezt tudtam az este előszedni —, tehát még két évvel ezelőtt homlokegyenest más volt, de végig tulajdonképpen az elmúlt 32 esztendőben úgy tudom egészen más megítélés volt. Ez így hangzik: a Központi Vezetőség, tekintettel a nagy erejű szervezett támadásra, október 23-ról 24-re éjszaka ülésezett, valamint néhány fontos poszton lévő katona és rendőrtiszt árulására döntött a szovjet csapatok segítségül hívásáról. Minthogy ez egy igazolt, helyes tény. Énszerintem akkor is, s lehet, hogy még ma is, ma már nem nagyon valószínű, ez volt az egyik legvitatottabb kérdés. Helyes volt ez a döntés, vagy nem volt helyes? Ha nem volt helyes, miért nem volt? Milyen más megoldás lett volna? 116