A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

pen a vezetés iránti bizalmat tovább építeni, táplálni. Nem beszélve arról, hogy egy bizonytalan, rendezetlen és szervezetlen erővel senki nem köt szövetséget. Harmadszor: ne becsüljük le a közel 800 ezres párttagság politikai reflexeit. Ez azért nagy tömeg ahhoz, hogy legyenek közöttük talán ezer számban is olyanok, akik ma már nem csupán egyesek politikai szándékait firtatják a felső vezetésben, hanem a közöttük lévő szereposztásokkal is szeretnének tisztában lenni. Én nem mondom, hogy nem kell elítélni az effajta gondolkodást, a legfrissebb jelzésekből ezek a gondolatok kiolvashatók. És végül negyedszer: felelősen el kell dönteni mindenkinek, azoknak is, akik szerepet, számon kérhető felelősséget is vállaltak az ország sorsának alakításában, hogy együtt akarnak-e menetelni az egyre jobban elmélyített, kollektív bűntudatunk dacára, mint ahogy itt az egyik felszólalásban elhangzott, ezzel a párttal vagy nem. Ha valamilyen oknál fogva nem, akkor ezt világosan meg kellene mondani, hogy valóban váljon el egyszer a tüdő a májától, bár ennek az értelmezése azóta is zajlik, amióta ez a televízióban elhangzott, és nagyon sokféleképpen. Vannak olyan vélemények is, hogy ez a párt a 800 ezres tagságával egy magatehetetlen tömeg, és ebből sohasem lesz igazán politizáló párt. Meglehet, de a pártszakadás helyett akkor is tisztességesebb és elfogadhatóbb lenne egy újjászervezés. Amennyiben az ország, a nép és a pártunk érdeke úgy kívánja, akkor ne egyénileg, hanem testületileg fogalmazódjanak meg újra azok a követelmények, amelyek jobban szolgálják a politikai, társadalmi, gazdasági céljainkat, a politikai-gazdasági reformot, és akkor nézzük meg, hogy kik sorakoznak fel ehhez tevőlegesen. Ne álljunk meg egy lépést sem, és ne is lépjünk vissza egy lépést sem, folytassuk az elhatározott reformok végrehajtását. Ezt a tisztes politikai szándékot a mai szellemiségével a Magyar Néphadsereg személyi állománya is támogatja. Ez az állomány, élén a hivatásosokkal, bár rendkívül érzékenyen, keményen, szélsőségektől sem mentesen reagált a vitatott nyilatkozatra, de megőrizte a nyugalmát és szervezetten, eltökélten végzi a dolgát. Azzal fejezem be, hogy ne kíséreljük meg természetesen az általunk már itt-ott széttördelt korlátaink újraépítgetését, de ne tévesszük szem elől, hogy társadalmilag elismert és szervezett erő anélkül nem leszünk, élcsapat pláne nem, lehet akármilyen programunk, ha végre nem lesz tartósan hitele a szavunknak. Én egyébként azzal a javaslattal, amit Katona Béla elvtárs tett, illetve azokkal egyetértek, közel állok hozzá, hogy el tudjam fogadni, még azt is, hogy a szerkesztőbizottság úgy bővüljön ki, ahogy ő ezt mondta. Ennek sokféle szempontból igen-igen komoly politikai előnye lehet. Köszönöm. SZŰRÖS MÁTYÁS elvtárs: Köszönöm Krasznai elvtárs felszólalását. Következik Burgert Róbert elvtárs. Bejelentem, hogy Molnár Magda elvtársnő közben írásban adta át felszólalását.

37 BURGERT RÓBERT elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Grósz elvtárs előterjesztését és az anyagokat én jónak tartom, egyetértek vele. Örülök annak, hogy most már második napon azt mondhatjuk, mint amit már sokan mondtak, hogy ez a Központi Bizottság vitája milyen színvonalas. Azt hiszem, erre is igaz az a régi közmondás, hogy amilyen a jó napot, olyan az adjon isten. Tehát, van jó előterjesztés,^ színvonalas előterjesztés, az kötelez egy színvonalas vitára is. Én azt gondolom, azok figyelmeztetését kell itt figyelembe vennünk, akik arra utalnak, hogy mit várnak el ettől a Központi Bizottságtól. Óriási az elvárás. Grósz 112