A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

egyet, akik úgy elemezték, hogy több bírálatot kap most a Központi Bizottság és a Politikai Bizottság is. Én a Politikai Bizottságnak azt mondom, elvtársak, hát nézzünk szembe a dolgokkal. Teremtsenek egységet. Nem monolitikus egységre gondolok, de egységet! Ha nem tudnak egységet teremteni, azokat a kérdéseket, amelyekben nem tudnak egységet teremteni, hozzák ide a Központi Bizottság elé, és döntsön itt a Központi Bizottság azokban a kérdésekben. Én azt gondolom, ez a pártszerű eljárás. Ide kell hozni. És itt döntsön a Központi Bizottság. Ez tovább így nem tartható. Mivel az idő sajnos telik, rátérnék e bizottságnak az anyagára, s a Pozsgay elvtárs által adott nyilatkozatra. Itt a következőket szeretném mondani. Először is tisztáznunk kell egy kérdést. Elvtársak! A Központi Bizottság kiküld egy bizottságot, annak a bizottságnak joga van arra, hogy az értékelését nyilvánosságra hozza a Központi Bizottság véleménye nélkül? Mert ez a jövőben is felvetődhet, hiszen több bizottság működik. Véleményem szerint nincs joga. Ma a Központi Bizottság kényszerhelyzetben van. Kényszerhelyzetben van, mert a bizottság bejelentette a nyilvánosságra hozatalt, mindenki bejelentette. Mit tehetünk? Ezért ezt tisztázni kell. Én véleményem szerint a bizottságok a sajtónak és más ilyen orgánumoknak tájékoztatást adhatnak arról, hogy mivel foglalkoznak, de értékelést a Központi Bizottság véleménye nélkül nem hozhat nyilvánosságra, mert a Központi Bizottság bízta meg ezzel a munkával, és elsősorban a Központi Bizottságnak kell beszámolnia [sic!]. Ami a Pozsgay elvtárs nyilatkozatát illeti, milyen helyzeti előnye lenne most a pártnak, ha ez után a központi bizottsági ülés után Pozsgay elvtárs lenne a nyilatkozó a tévében? És akkor elmondaná azt az értékelést, amit a bizottság letett az asztalra vitaanyagként. Egészen más helyzetkép alakulna ki. Most ebből milyen következtetést lehet levonni? Hát azért azt le lehet vonni, és én azt hiszem, a Pozsgay elvtárs is levonja azt, hogy nem volt helyes ez a nyilatkozat. Na most felmerül az, hogy mi ösztönözte Pozsgay elvtársat a nyilatkozat megtételére? Itt felvetődik a bizalmi kérdés. Valami hátsó szándék? Elvtársak! Azt hiszem, nem volna helyes, ha most ebbe az utcába mennénk. Én azt mondom, igenis volt bizonyos hatás a Pozsgay elvtársra, meggyőződésem, akkor is, ha nem mondja ki, az a hatás, ami őt nap mint nap éri azokból a körökből, amely körökkel hivatásánál fogva is nap mint nap kell érintkeznie. Az, hogy érzi, milyen nyomás van a levegőben, hogy ez az ellenzéki csoport ezt kiemelten kezeli, zászlóra tűzi, és szubjektíve biztos volt ilyen befolyás, ami erre ösztönözte. Én azzal az értékeléssel értek egyet, amit a Grósz elvtárs elmondott. Az anyag másik része, ezt most a tudós elvtársaknak mondom, ne haragudjon érte senki. De én azt mondom, ha igen mélyen végiggondoljuk a tudományos kutatást, egy folyamatban lévő tudományos kutatásnál a szintetizálást jelző, összefoglaló címet utána teszik meg, amikor befejezik. És nem megadnak egy címet, mert az akarva-akaratlanul bizonyos szubjektivitást is feltételez. Ezért annak az alcímnek tulajdonképpen a tudományos kutatás szempontjából úgy kellett volna szerepelnie, hogy az 1956-os események értékelése. Es amikor az összes tényezőt figyelembe vettük, akkor megadhattuk volna a szintetizáló és az egész lényegét adó címet. Ne haragudjanak, ez olyan belső érzés volt, ami engem erre ösztönzött. Ezek után elvtársak az időm lejárt. SZŰRÖS MÁTYÁS elvtárs: Katona elvtárs felszólalását köszönjük. Aczél György elvtárs következik, őt követi Berend T. Iván elvtárs. 97