A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

utóbbi évtizedek főbb történeti folyamatainak megvizsgálására és értékelésére. Pártunk úgy kíván megújulni, hogy kritikusan és önkritikusan, de egyúttal tárgyilagosan mérlegel minden olyan cselekedetet, amely jelentősen befolyásolta az ország sorsát. Az MSZMP Központi Bizottsága fontosnak tartja leszögezni, hogy az 1953—1954-es reformkezdeményezés és benne Nagy Imre tevékenysége: történeti előzménye az MSZMP által megvalósítani kívánt politikának. Olyan örökség ez, amelynek létét sokáig tagadta a korábbi pártvezetés, miközben bizonyos elemeit hasznosította. Ezzel a gyakorlattal szakítani kell: egészében használjuk fel a kiemelkedő életmű tapasztalatait, tanulságait. Nagy Imre — ez már ma is nyilvánvaló — különösen jelentőset alkotott a szocialista agrárpolitika kidolgozásában, a társadalmi osztályok és rétegek közötti szövetségi kapcsolatok építésében, a népfront megújításában, a szocializmus és a nemzeti szuverenitás közötti szoros összefüggés megvilágításában. Példamutató az a kiállás és elvi szilárdság, amellyel az 1953 júniusában kidolgozott új irányvonalat védelmezte. Amikor 1956-ban visszakerült a miniszterelnöki tisztségbe, nagyon bonyolult körülmények között kellett tevékenykednie: egyszerre kellett küzdenie szektás-dogmatikus ellenfeleivel, a fegyveres harcok megfékezésével, a nemzeti sérelmek következményeivel, a restaurációs, retrográd törekvésekkel. Koalíciós kormányának tagjaitól, de párton belüli híveinek zömétől sem kapta meg azt a segítséget, mellyel a szocializmusellenes jelenségek erősödésének gátat tudott volna vetni, s ezekhez maga is hozzájárult határozatlanságával. Sok szempontból tévedett politikája nemzetközi feltételeinek és következményeinek megítélésében. A megújuló MSZMP számára elfogadhatatlan bárkit is politikai tetteiért halálra ítélni. Jogi garanciákra van szükség annak érdekében, hogy ilyen eset többé ne fordulhasson elő. Az MSZMP Központi Bizottságának az az álláspontja, hogy Nagy Imre perének felülvizsgálata körültekintő és felelősségteljes jogi elemző munka segítségével történhet meg. Az MSZMP szorgalmazza az időtálló újraértékelést, de ajánlja elkerülni a kapkodást, a folytonos korrigálást. Megfelelő időre van szükség ahhoz, hogy a történettudomány tárgyilagosan és hitelesen ábrázolja Nagy Imre életművét. Az MSZMP Központi Bizottsága jogosnak tartja a társadalomnak azt az igényét, hogy tisztán láthasson az 1956-tal kapcsolatos ügyekben. A Központi Bizottság a rendelkezésére álló eszközökkel támogatja az erre irányuló tudományos kutatást és elősegíti a közérdeklődésre számottartó dokumentumok folytonos nyilvánosságra hozatalát. A Központi Bizottság tárgyalásokat kezdett a külföldön — a Szovjetunióban és Jugoszláviában — található források hozzáférhetővé tétele érdekében. Nagy Imre a XX. századi magyar történelem jelentős alakja, akinek tévedésektől sem mentes pályája elválaszthatatlan a kommunista mozgalomtól, a szocializmustól. Neve, előremutató tettei és eszméi összekötő kapocs szerepét tölthetik be a nemzet felemelkedéséért tenni kész mozgalmak és állampolgárok között. Ezért az MSZMP Központi Bizottsága felhív minden magyar állampolgárt, hogy a temetés ne válhasson a nemzetet ismét megosztó drámai eseménnyé, hanem a nemzeti megbékélést szolgálja. Budapest, 1989. május 26. 1080