A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

de egy méltó szöveg, és nem egy minden mondatában és szavában kikezdhető szöveg. A második bekezdés elhagyására Ormos Mária javaslatot tett, én ehhez csatlakoznék. Nem ide való. A harmadik bekezdés: ha már belemegyünk ebbe — és én jogosnak tartom, hogy belemegyünk, jogosnak tartom, hogy belemenjünk egy kicsit, az életútba, az életútnak azokba az elemeibe legalábbis, amelyek az MSZMP, a párt történetéhez kapcsolódnak. Ha ebbe belemegyünk, akkor nem lehet 1953-mal kezdeni ezt, 1953—1954-gyel kezdeni Nagy Imre életútját, pozitív tevékenységét, hanem, hát egyrészt ugye az illegális pártnak vezető egyénisége volt; 1945-től, amikor még csak három tárcája volt a pártnak a kormányban, ő miniszter volt már, fontos posztokat töltött be a földosztás idején, mint megfelelő tárca vezetője, az ő nevéhez kapcsolódott: 1947-ben ő volt az első és egyetlen, aki lényeges elvi vitába keveredett a Rákosi—Gerő-féle pártvezetéssel. Más koncepciót képviselt a gazdaságpolitika egészében, nemcsak az agrárpolitikában, az egész meginduló államosítási politikával szemben egy más elképzelést, egy államkapitalista úti elképzelést hangsúlyozott, és egy más agrárpolitikai utat. Emiatt, 1948-ban kiteszik a pártvezetésből. Rákosi kiteszi a pártvezetésből. 1953-ban az új kurzus vezéregyénisége. Tehát, itt ezt kicsit gazdagabban, legalábbis erre az 1945 utáni történelmi út legfőbb állomásaira utalva kellene ezt kifejteni. A második oldal első bekezdésében, a második mondat helyett,

62 tulajdonképpen azt kellene hangsúlyozni, hogy 1956-ban rendkívül nehéz helyzetben vállalja a kormány vezetését, és ezekben a napokban, egyik vezető személyisége volt a párt megújításának, az MSZMP létrehozásának. Ezt 1956-tal kapcsolatban le kell szögezni, és tulajdonképpen azt is, hogy 1956-ban az ő vezetésével a kormány is és a párt is, sok olyan új elemet fogadott el — igaz, a történelmi kényszerűségek szorító helyzetében —, de végül is vállalta ezt, amely ugyancsak fontos tanulságokkal szolgál, végül is a többpártrendszer elvi elvállalása, az önigazgatás elvi elfogadása, ez mind ide kapcsolódik. Azt hiszem, hogy ebben az örökségben ezt feltétlenül említeni kellene. Itt már ugyancsak többen is támadták a második oldal első bekezdésének második felét, onnan ,,a koalíciós kormány tagjaitól". Ezt valóban ki kellene hagyni és egyszerűen csak azt kellene jól megfogalmazni, hogy ebben a rendkívül nehéz, bonyolult helyzetben, amely ezeket a napokat, heteket jellemezte — anélkül, hogy egy részletes kritikára törekednénk —, pláne egy ilyenfajta kritikára, hogy kitől nem kapott segítséget, aminek nincs igazán értelme. Azt kellene, hogy ebben bizony a kormány is sodródott az eseményekkel, ő maga is sodródott az eseményekkel és nem hiszem, hogy ezt itt nagyon részletesen kifejtve kellene taglalni, hogy ebből az alkalomból, ez milyen ellentmondásokkal járt még, de esetleg ezt lehet részletesebben is, ízlés szerint megfogalmazni. A legsúlyosabb hiány kétségkívül, amit most Ormos Mária fogalmazott meg itt a második bekezdés elején.

63 Nem lehet úgy kezdeni, hogy az MSZMP számára elfogadhatatlan politikai okok miatt halálra ítélni valakit, egyrészt ezt így nem jelenthetjük ki, hogy általában az MSZMP-re vonatkozóan, de azzal kellene kezdeni, hogy őt egyáltalán halálra ítélték és hogy ez a kivégzés ez jogtiprás volt. Én azt hiszem, igaza van Horn Gyulának, hogy ezt itt megfogalmazhatnánk abban az összefüggésben, hogy ez bizony külső hatásoktól nem mentesen történt. Ez egyébként kétségkívül tény és én februárban itt, amikor ez a fontos vitánk volt, felolvastam néhány mondatot hozzászólásomban abból az ítéletből, halálos ítélet indoklásából, amely egyébként önmagában is, önmagáért beszélt az a néhány mondat is, 1041