A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

BERECZ JÁNOS elvtárs: Köszönöm szépen. Szűrös Mátyás elvtárs után Fejti György elvtárs következik. Andics Jenő elvtárs visszalépett, Orbán István elvtárs pedig írásban adta be felszólalását.

55 SZŰRÖS MÁTYÁS elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! A Központi Bizottság állapota közeledik az Országgyűlés állapotához, ezért talán szükséges már most is két szerény következtetést levonni. Az egyik az, hogy a jövőbeni munkánkat nyilvánvalóan kedvezően befolyásolná, hogy ha az előterjesztés határozottabb, világosabb lenne, amihez jobban lehetne kapcsolódni. A határozottság és következetesség persze nem jelenthet diktátumot. Ez az egyik dolog, amire gondolnunk kellene, a másik dolog pedig, hogy célszerű lenne, ha a napirendnél maradnánk, mert önkritikusan meg kell mondani, hogy itt azért bizonyos esetekben kongresszusi felszólalások is elhangzottak, értékesek nyilvánvalóan, de azért mégis úgy gondolom, helyesebb, hogy mindig a tárgynál maradjunk. Á következő megjegyzésem, hogy egyszerűbbé kellene tenni — én a politikai bizottsági ülésen is felvetettem ezt — az egész választási rendszert, és nem itt kellene arról beszélni, hogy hány küldött legyen, milyen formában és így tovább. Ezzel meg kell bízni egy bizottságot, dolgozzák ki, és ahhoz lehetne kapcsolódni, mert ennek nagyon nehéz a végére járni. A napirendi témákhoz, illetve a felmerült kérdésekhez. Én magam is a kongresszus összehívását javaslom — nem indokolnám, hogy miért, mert ez már itt elég meggyőzően elhangzott: Berend T. Iván elvtárs, Horn Gyula, mások is érveltek emellett — a javasolt három napirendi ponttal. (Csak zárójelben jegyzem meg, nem biztos az, hogy a parlamenti választások után feltétlenül szükség van kongresszusra.) A következő kérdés a pártszavazás kérdése. Én az egésztől idegenkedem, de konkrétan nem támogatom az elnök — a pártelnök — és a főtitkár megválasztására vonatkozóan, ez csak látszólag demokratikus. Igaza van Szabó István elvtársnak, hogy a felelősségre vonás és a beszámolási kötelezettség elsikkadna. Nem lehet egy egész pártnak felelősnek lenni, hanem valamilyen testületnek, ezért, hogy egy jobbik esetben — [mint például], Ceausescu esetében — őt valóban a kongresszus választotta meg pártfőtitkárnak, ő tényleg a párt főtitkára, máshol — nálunk is — úgy nevezték, hogy a párt titkára valóban a Központi Bizottság főtitkára, ott meg a Központi Bizottság választotta meg korábban. De én azt hiszem, nagyon lényeges, hogy az elnököt, ha ilyen [sic!], a főtitkárt a kongresszus válassza meg, vagy pedig a választmány vagy a Központi Bizottság. A következő kérdés az országgyűlési választás témája. Valóban úgy van, többen hangsúlyozták, hogy ez ugrópontja lesz a magyar belpolitikai életnek. Tehát ezt mérlegelnünk kell, ehhez kell igazítani sok mindent, ez a fő kérdés. Végeredményben az Országgyűlés fogja eldönteni, hogy mikor és hogyan legyen, de egy pártnak szükséges, hogy legyen álláspontja, méghozzá ami kormányzó pártunknak ebben a kérdésben és helyes, hogy ezzel foglalkozunk. Én úgy látom, és ma már értékelésünk szerint, vagy az én véleményem szerint is az országgyűlési képviselők többsége már hajlik afelé, hogy az ország állapota [— de a párttagok szempontjából a párt állapota —] szükségessé teszi, hogy ezzel a kérdéssel komolyan foglalkozzunk, mérlegeljük. Nagyon lényeges azonban, hogy sikerül-e a pártoknak egymás között megállapodni, és milyen mértékben, hogyan. Ezért nyitva kell hagyni a kérdést, én is úgy gondolom, mint Barts elvtársnő, hogy ezt rugalmasan kell kezelni. Azon1019