A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

az üzemekben, amikor leülünk párttagokkal beszélgetni. És úgy gondolom, a legnagyobb hibánk az volt az elmúlt tizenvalahány hónapban, tavaly május óta, 12 hónaj) óta, hogy mindig késésben voltunk. És a mai napra is, én úgy gondolom, hogyha Horn elvtárs ezt az elemzést Nagy Imre szerepéről a februári ülésünkön mondja el, amikor Katona Imre elvtárs fölvetette, hogy kérem szépen, ezt a témát nem lehet lezárni Nagy Imre szerepének átértékelése nélkül, ha akkor tárgyalunk erről, akkor mi lennénk lépéselőnyben, és nem ilyen lépéshátrányban, mint amibe sajnos most újfent kerültünk. Én nagyon óvok mindenkit ma, aki ma politikával foglalkozik a mi pártunkban, hogy próbáljuk egyszer utolérni saját magunkat [sic!]. BERECZ JÁNOS elvtárs: Köszönöm szépen. Boros László elvtárs következik, utána Deák László elvtárs. BOROS LÁSZLÓ elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Előzetesként szeretném azt elmondani, én tartok tőle, hogy azzal a döntésünkkel, miszerint ma fejezzük be a központi bizottsági ülést, nem biztos, hogy jót tettünk, mert valóban olyanok ezek a hátralevő témák, amelyeket meg kellene tisztességgel tárgyalni. Nem vagyok abban biztos, jót teszünk-e azzal, ha végére hagyunk témákat két hozzászólással vagy annyival sem, közfelkiáltással megszavazva, arról nem is beszélve, hogy másnap odahaza a párttagság meg szétszed bennünket. Ennyit előzetesként. A pártértekezlet, illetve a pártkongresszussal kapcsolatosan nagyon fontosnak tartom, hogy politikai programnyilatkozat legyen. Egyvalamit viszont jó lenne, hogyha elkerülnénk, azt, ami tavaly májusban történt, hogy kialvatlan szemű szerkesztőbizottság vasárnap reggel olvasásra odaadta az anyagot. Ezt mindenképpen el kell kerülni. Akkor a vita alapján a szerkesztő bizottság állítsa össze, rá egy hétre, két hétre, és a KB akkor foglaljon állást. A másik dolog, amit szeretnék elmondani: a pártelnök kérdésében. Én csak egyetlenegy gondot látok, azt, hogy — ami már elhangzott a vitában — a tagságunknak meg kell mondani, miről van szó. Meg kell mondani, hogy miről van szó, mi az elnök helye, szerepe, és akkor tudni fogják azt, hogy mit akarunk velük megbeszélni. A legutóbbi ülés után, amikor kérdezték, hogy most hogyan van ez, hát a Kádár elvtársnak volt kitalálva ez az egész dolog. Most akkor minek új elnök? Éppen azért, mert nem vezetjük föl ezeket a dolgokat, és tulajdonképpen ehhez csatlakozik az én aggályom a nagy választmánnyal kapcsolatban. A lehető legjobb dolognak tartom, azt meg kell mondani. Csak nehogy abba a hibába essünk, hogy megint lóverseny, kitalálunk valamit, dobáljuk a számokat, és nagyon hamar keresztül akarjuk vinni. Ha van valami, amit nem lehet a tagság nélkül eldönteni, akkor ez azok közé tartozik. Ne vállaljuk mi itt fel azt, hogy a tagság nevében eldöntsük, mi legyen, hogyan legyen, mert holnap már biztos, hogy támadni fognak bennünket. És nem azért, mert azt vitatják, hogy nem jó a döntés, hanem azért, hogy milyen alapon vállaltuk fel ilyen horderejű kérdésben a döntést helyettük. Tehát mindenféleképpen ki kellene érlelni ennek a variációit: mekkora legyen az a nagyválasztmány, hogyan jöjjön létre, milyen nagyságú legyen, és az a Központi Bizottság, vagy nevezzük aminek akarjuk, az milyen összetételben és hogyan üljön össze, hatáskörök, jogkörök és minden egyebek tisztázva, esetleges alternatívák. Ezt tegyük oda a tagságnak, és el tudom azt képzelni, hogy ezen a kongresszuson döntsünk arról, hogy a jövő évben soros kongresszusra ezt a megoldást, amit a tagság eldönt, azt fogjuk végigvinni. 1015