A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

kötelességünk, amíg a kezünket leengedjük, hanem egy kicsit tovább kell, ha valamit elfogadunk és megszavazunk [sic!]. A helyemen még azon gondolkoztam, hogy lehet-e fokozni, hogy pártértekezlet, kongresszus, és Nagy elvtárs segített, mert lehet fokozni: két fokozatban csináljuk a kongresszust. (Derültség.) Szóval engem az zavar, ha most elfogadjuk, hogy kongresszus, akkor elhangzott itt egy érv, és lehet, hogy holnap vagy holnapután valaki felkapja és három hét múlva ugyanerről fogunk vitatkozni, hogy most két fordulóban legyen-e. Ilyen formában egyszerűen nem érzem, hogy akkor valamiben is tudunk állást foglalni, és ezt határozottan véghezvinni. Engem nagyon zavarnak ezek a dolgok. És a Grósz elvtárssal teljesen egyetértek abban a kérdésben, hogy bármilyen határozatot fog hozni akár pártértekezlet, akár kongresszus, ki fogják kezdeni, mert a gazdaságban a dolgozók életszínvonalában nem tudunk változtatni, és vagy párton belül, vagy párton kívül fogják kezdeni. Az is biztos, hogy egy országgyűlési választás után terjesen új helyzet állhat elő, és lehet, hogy úgy elsöpri a mostani pártkongresszusi programunkat, hogy semmi nem marad belőle, és egy teljesen új helyzetben egy új kongresszust kell tartani, és egy új programot kell előterjeszteni. Erről ennyit. Sikerült meggyőzni a megyei pártbizottságot olyan tekintetben, hogy pártértekezletet kíván tartani, és felkértek, hogy a megyei pártbizottság állásfoglalását én itt ismertessem. Az alábbiakban foglalt állást a Békés Megyei Pártbizottság. A pártegység bomlási folyamatának megállítása, a párton belüli platformok tisztázása, a felső vezetésen belüli személyi problémák pártot gyengítő hatásainak megszüntetése érdekében szükségesnek tartja a párt demokratikus működési rendjének szabályozott biztosítását, világos, egyértelmű páxiprogram megfogalmazását, ennek alapján a párt újjászervezését, a végrehajtás személyi feltételeinek minden szinten történő megteremtését. Mindezek érdekében — és itt folytatnom kellene, hogy pártértekezletet javasolunk, a kongresszus előkészítésének felgyorsítása... de hát ezeket nem mondom, mert félek, hogy ezek már nem állják meg a helyüket — és én azt javaslom, hogy ne fogadjuk el ezt a javaslatot. Most mi kiadjuk ezt a javaslatot, amiben megfogalmazzuk azt, hogy a Központi Bizottság tagjait 15 ezer párttag fogja delegálni, ugyanakkor elhangzott az, hogy 30 fős Központi Bizottság legyen, választmány legyen — meg fogjuk változtatni, én biztos vagyok benne. Ezt most elfogadjuk, és én azt javaslom, hogy ezt az anyagot kibővítve azzal, ami elhangzott, hogy egy profi politikusokból 30, vagy valahány fő Központi Bizottság, vagy választmány legyen, és adjuk oda a pártbizottságoknak, községi, városi, megyeieknek, és az alapszervezetekkel beszéljék meg. Nem tartanám szerencsésnek most kimondani azt, hogy 15 ezer párttag fog választani egy központi bizottsági tagot és utána azt mondjuk, hogy nem lesz csak 30 központi bizottsági tag. Akkor megint lehetetlen helyzetbe kerülünk. Köszönöm szépen. BERECZ JÁNOS elvtárs: Kedves Elvtársak! 18.30 óra van. Tíz felszólaló van még hátra. Következő javaslatom van: az egyik, hogy folytassuk addig, amíg a felszólalások el nem fogynak, (nem érthető közbeszólás) pillanat, alternatíva van. A másik, hogy hallgassunk meg még három felszólalást, és holnap reggel 8 órakor folytassuk a munkát. Elvtársak, szavazzunk. Hiába vitatkozunk, úgyis a kettő közül az egyiket fogjuk elfogadni. Ki van amellett, hogy folytassuk a vitát, addig, amíg a felszólalók el nem fogy1012