A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

foglalkoztat. Központi Bizottságunk döntött [méghozzá elég] túlnyomó szavazati aránnyal — hiszen ha jól emlékszem nyolcan szavaztunk másra —, a tagság pedig nem fogadta el ezt a döntést, és ezzel — kimondjuk, nem mondjuk ki — nem fogadta el ilyen formában a Központi Bizottságot. Ez azt bizonyítja számomra, hogy a félmegoldások, a köztes megoldások ma nem lehetnek legitimek, nem lehetnek hitelesek még akkor sem, ha esetleg racionális érvek szólnak az adott dolog mellett. Úgy vélték, és ezt a fiatalok körében egyértelműen lehetett érzékelni, hogy a pártértekezlet melletti döntéssel taktikázunk, így akarunk elkerülni valamit. Ezért nekem meggyőződésem, persze ma mondhatjuk, hogy presztízsszempontok — mondhatjuk, hogy semmi köztes megoldás, nem jó hangulat vezetett e döntés felülbírálásának szükségességéhez —, mégis múltkor politikai hiba volt mindezzel a hangulattal, mindezzel a következménnyel nem számolni előre. A kongresszus időpontja nyilvánvalóan függ a várható parlamenti, tanácsi választásoktól, azaz függ a teljes őszi politikai menetrendtől, amiről abban maradtunk a múltkori központi bizottsági ülésen, hogy ma teljes egészében próbálunk rátekinteni. Ennek átlátása nélkül — és ez nem szándék kérdése, hiszen egyeztetéseket igényel pártonkívüli erőkkel — nehéz a pontos időpontot meghatározni. Én szeretnék egy javaslatot meggondolásra felvetni. Abból indulok ki, hogy ősszel lesz, tél elején országgyűlési választás, amivel kapcsolatban egyébként én Barabás elvtárssal értek egyet, hogy ezt, bármennyire is sürgős, bármennyire is kell, akkor szabad megcsinálni, ha az alternatív szervezetek legalább egy részével sikerül ezen a téren kiegyezni, ellenkező esetben a parlament támadása ott folytatódik, ahol most tartunk. Ha tehát lesz ősszel parlamenti választás, akkor én azt javaslom, hogy kétfordulós pártkongresszusra vegyünk irányt. Kétfordulós pártkongresszusra, amelyiknek az első felét a parlamenti választások előtt lehetne megtartani — akár a javaslat szerint, a szeptemberi időpontban —, ahol a javaslatban lévő napirendekkel tudnánk foglalkozni, de hogy ne legyen túlterhelt ez a kongresszus, hogy ne itt akarjon mindenki mindent elvégezni, amit nem lehet, ezért már eleve legyen meghirdetve ennek a kongresszusnak a második fordulója is, amikorra a hosszú távra szóló program is elkészíthető, egy értékelés is elkészíthető, a választások után már egy mérce is rendelkezésre áll. És amikor a választási tapasztalatokat is lehet értékelni, abból a következtetéseket levonni. Ez a javasolt küldöttválasztási mechanizmus mellett külön procedúrát nem okoz, hiszen, ha 800 párttag választ küldöttet, akkor ez a 800 párttag majd eldönti, hogy közben ki akarja-e cserélni a saját kongresszusi küldöttjét a köztes néhány hónapban. Grósz elvtárs említette a bevezetőjében, hogy itt két kongresszus kell. Ez a két kongresszus véleményem szerint tartalmában szorosan összefügg, ezért javasolom, hogy kétfordulós kongresszusban gondolkodjunk. A kongresszus szervezésével, a küldöttválasztással kapcsolatos szervezési, előkészítési módot, javaslatokat én újszerűnek, reformértékűnek tartom, ezért döntő részüket elfogadásra javaslom. Három módosítási javaslatot szeretnék felvetni. Az első, amit tömören úgy lehetne fogalmazni, hogy kimaradt az ifjúság. Minden fogadkozásunk, az ifjúság felé tett ígéretünk hiteltelen, ha a konkrét dolgokban, amikor a vélemény képviselet lehetősége, a pozíciók eldöntésének lehetősége merül fel, akkor nem gondolunk a fiatalokra. Az is nyilvánvaló, hogy a korábbi forma, amikor a KISZ delegált különböző fórumokra, ez a mai helyzetben már nem járható, tehát más módszert kell he1001