Borsa Iván: Az Abaffy család levéltára 1247-1515. A Dancs család levéltára 1232-1525. A Hanvay család levéltára 1216-1525 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 23. Budapest, 1993)

OKLEVÉLKIVONATOK

Katus asszony, a fent nevezett Isaak özvegye, ez asszony fia: Pál, s rajtuk kívül Malah-i Miklós fia: Donch és Malah-i Barthaleus fia: Donch megjelenvén, Danch és Donch, bár nemzetségi jogon magukhoz válthatták volna Vilmos mestertől Isaak elítélt négy fia részeit Zenthdemeter-ben, és alsó (inferioris) Heripan felét, szegénységük miatt ezt nem tudták megtenni, ezért átengedték a birtokokat örök jogon Vilmos mesternek, utódainak vagy akinek el akarja idegeníteni; Katus asszony, valamint Isaak fiai: György, Pál és Adorján pedig, mivel Vilmos mester visszaadta nekik az elítéltek részeit Malah-ban, és ezen felül még 20 márkát is fizetett, átengedték neki mind a maguk, mind az említett elítéltek részeit Zenthdemeter-ben, más néven Felharipan-ban és Heripan birtok felét; végül János fia: Miklós és Mátyás mester bejelentette, hogy a fele részben János fiai: György és Miklós, fele részben meg az elítéltek által birtokolt Zenthdemeter, más néven Felharipan birtokot minden haszonvételével és tartozékával két egyenlő részre osztja, s az egyik felét Vilmos mester — vagy akinek ő ezt adja — kapja bírói rész címén, másik felét pedig János fiai: György és Miklós kapják a sértettnek járó harmadrész fejében. — Az osztást a királyi ember és az egri káptalan hites embere ejtette meg; Vilmos mester részére jegyzője és ügyvédje: Mátyás mester Zenthdemeter-t, más néven Felharipan-t választotta, a másik rész maradt Györgynek és Miklósnak. A két részt elválasztó határ leírása: prima meta inciperet a parte orientali iuxta quandam viam in vertice cuiusdam berch, ubi erecte essent due mete terree; deinde descendendo ad vallem versus occidentem perveniret ad caput cuiusdam vallis Kerekreth vocate et ibi essent due mete terree; deinde ad eandem plagam descendendo per médium eiusdem vallis super meatum cuiusdam ryvuli Laazpataka vocati per paucas arundines et per dumos arborum fruticum perveniret usque ad locum, ubi idem rivulus adiungeretur alio ryvulo, qui descenderet de villa Zenthdemeter superius norninata et saliendo de eodem ryvulo inter terras arabiles asscendendo ad eandem plagam iuxta dictum fluvium essent due mete terree; deinde asscendendo ad parvum spatium iuxta quandam viam, qua iretur de villa Zenthdemeter ad Haripan inferiorem, ibique essent due mete terree; abinde asscendendo per rubeta directe per metas contiguas iret ad angulum cuiusdam vallis et exinde asscenderet usque ad verticem alterius berch a parte occidentis usque ad aliam viam, que separaret a nobilibus de Hubo et ibi terminarentur. — Az alperes képviselője által bemutatott hatodik oklevél az esztergomi káptalannak 1331. március 30-án kelt chirographált privilégiuma (lásd a 26. sz.); végül a hetedik oklevél az egri káptalan 1342. június 6-án kelt oklevele (lásd a 38. sz.). A hét oklevéllel szemben Cynege (dictus) Miklós bemutatta az egri káptalan 1330. január 13-án kelt zárt tiltakozó levelét (lásd a 22. sz.), továbbá bemutatott még hat zárt eltiltó oklevelet, éspedig elsődlegesen (principahter) az egri káptalan 1330. március 14-én (lásd a 23. sz.), majd az esztergomi káptalan 1332. július 13-án (lásd a 28. sz.), az egri káptalan 1342. június 5-én (lásd a 37. sz.), továbbá az 1360. augusztus 5-én (lásd a 71. sz.) és az 1369. március 7-én kelt (lásd a 86. sz.), valamint a jászói konvent 1393. október 31-én kelt oklevelét (lásd a 89. sz.). Az oklevelek bemutatása után a felek kijelentették, hogy más oklevelet sem most, sem a jövőben nem tudnak bemutatni, majd mind Miklós, mind pedig János mester ügyvédje ítéletet (iuris equitatem) kért. — A nádor és bírósága a bemutatott oklevelek alapján a történteket összefoglalva megállapítja, hogy Vilmos mester és a birtokban jogutódai csak Vilmos mester bírói része jogán jutottak a birtokba, ilyen, és nem öröklött joga van abban a Cynege Miklós bevezetésének ellentmondó Telegd-i Jánosnak is, viszont Cynege Miklós ősei a birtokjogukról sohasem mondottak le, amint azt a birtokra vonatkozó folyamatos tiltakozásaik igazolják, ezért