Borsa Iván: Az Abaffy család levéltára 1247-1515. A Dancs család levéltára 1232-1525. A Hanvay család levéltára 1216-1525 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 23. Budapest, 1993)
OKLEVÉLKIVONATOK
zonyítékokat Malah-i János fiainak: Miklósnak és Györgynek, akik szerint ezeket tőlük tulajdonították el. A felszólítottak ezeket nem adták vissza, s kijelentették, hogy ezek nincsenek náluk, ezért a királyi ember a jelen böjtközépre (márc. 23.) megidézte őket a királyi jelenlét elé. Tartalmilag átírta Tamás országbíró 1351. április 3-án kelt privilégiumában. DL 57082. Anjou V. 447. 1 Bár az oklevél évszámát az átírás nem említi, az 1351. év biztosra vehető, mert a királyi ember az idézéskor presentem diem medii XL me tűzte ki időpontul. 58. 1351. [április 3.] előtt. 1 Az egri káptalan bizonyítja, hogy [Donch fia:] Domokos nevében eltiltották Herbordus fiát: Kázmért Haripan, Kezw, Rechke és Appati birtokban bírt részeinek bárminő módon történő elidegenítésétől, Malah-i János fiait: Miklóst és Györgyöt pedig azok átvételétől és elfoglalásától. Átírta Tamás országbíró 1351. április 3-án kelt privilégiumában. DL 57082. Anjou V. 444. 1 A közelebbi keltezést az átíró oklevél határozza meg. 59. 1351. április 3. (12. die medü XL me ) Buda. Tamás országbíró ítéletlevele. Az 1350. november l-jén kelt oklevele értelmében bírósága előtt megjelent Donch fia: Domokos és Malah-i János fiai: Miklós és György meg Haripan-i Herbordus fia: Kozma ellenében bemutatta az egri káptalan oklevelét, amely — szerinte — keresetét (actionem et propositionem) is tartalmazta (lásd az 54. sz.). Domokos felperes az ellentmondás okát akarta megtudni az alperesektől, mire Miklós — testvérét: Jánost országbírói levéllel képviselve — és Kozma azt állította, hogy a birtokok öröklési jogon őket illetik, és bizonyítékaikat (instrumenta) kijelölendő későbbi időpontban készek bemutatni. Az országbíró ezért elrendelte, hogy a felek bizonyítékaikat vízkereszt nyolcadán (1351. jan. 13.) mutassák be. — Ekkor a felperes kész volt bizonyítékai bemutatására, de az alperesek újabb határidő kijelölését kérték. Az országbíró ezt böjtközepére (márc. 23.) tűzte ki, és az alpereseket 3 márka bírságban marasztalta el. Böjtközépkor a felek személyesen megjelenvén, Chynige (dictus) Miklós és testvére: György a nevezett birtokokhoz való jogaik igazolására három oklevelet mutattak be, éspedig Vilmos mester szepesi és újvári ispán két 1328-i és a szepesi káptalan 1321-i oklevelét (lásd a 17., a 18. és a 11. sz.). Az oklevelek bemutatása után Chynige (dictus) Miklós és testvére: György még hozzátette (obiecerunt), hogy ők, valamint a felperes Domokos atyja: Donch meg Herbordus fia: Cozma közös nemzetségnek, éspedig Zagrab nemzetségnek egyazon vonalában (in una generationis linea) vannak, ezért birtokolják a nevezett három birtokot, és ezért mondottak ellent a felperes Domokos iktatásának is. Hogy az alperesek állítása nem áll meg, arra vonatkozólag a felperes Domokos több tiltakozó és vizsgálati levelet mutatott be, így az egri káptalan három és Gömör megye egy tiltakozó levelét (lásd a 40., 45., 58. és a 46. sz.), majd az egri káptalan két egybehangzó (in uno sensu verborum), 1347-ben kelt (lásd a 47. és 48. sz.), majd Gömör megye 1347. február 26-án kelt (lásd a 49. sz.) és az egri káptalan 1350-ben kelt vizsgálati levelét (lásd az 56. sz.), végül pedig három privilégiumot, László királyét, az esztergomi és az egri káptalanét (lásd az 5., a 6. és a 3. sz.). — A felperes bizonyítékaira az alperesek az esztergomi és egri káptalanok privilégiumait az országbíróval lefoglaltatták (per nos
