Borsa Iván: Az Abaffy család levéltára 1247-1515. A Dancs család levéltára 1232-1525. A Hanvay család levéltára 1216-1525 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 23. Budapest, 1993)
OKLEVÉLKIVONATOK
több bemutatandó bizonyítékuk nincs. Az alperesek által bemutatott oklevelek közül csak az 1416-i szól arróL hogy Hegh, másképp Kyshanwa után hitbért és leánynegyedet fizettek, viszont az általuk bemutatott egyik oklevélben sincsen szó a prédiumhoz való jogukról; a felperesek viszont az 1447-i oklevelekkel igazolták, hogy Mykofalwa-i Mihály jogos birtokosa volt a vitás prédiumnak, s tőle a Pelsewecz-iek útján került a felperesekhez, továbbá az 1420-i bemutatott oklevél szerint Soldos Vince atyja: Tamás Hegh-i Márk özvegyének jegyajándékát vette át Mykofalwa-i Mihály atyjától: Andrástól, tehát a prédium nem tartozhatott az alperesekhez. Ennélfogva ellentmondásuk az iktatásnál nem volt jogos, ezért a vele ülésező nemesekkel és az ítélőmesterekkel őket a prédium értékének váltságában marasztalja el, végérvényesen odaítélvén azt a felpereseknek és örököseiknek.> Egyszersmind megparancsolja a király az egri káptalannak, hogy az iktatást — az alperesek esetleges ellentmondásával nem törődve — végérvényesen végezzék el. — A per többszöri halasztás után a jelen Mihály-nap nyolcadára halasztódott, amikor a királyi személyes jelenlét bíróságán Hanwa-i Ferenc mester a maga, valamint testvérei (fratrum): Demeter és Miklós nevében a király, a főpapok, bárók és ítélőmesterek előtt bemutatta az egri káptalan 1476. október 29-én kelt jelentését (lásd a 240. sz.). — Miután a király a vele törvényben ülőkkel együtt a szabályszerű beiktatást megállapította, a prédiumot véglegesen a felpereseknek ítélte, salvo iure alieno. — A szöveg alatt jobbról: Lecta per magjstrum Andreám de Thorda. Hártyán, selyemzsinóron függő hiányos vörös pecséttel. DL 57010. (215.) 246. 1480. március 6. (II. p. Oculi) in Gemer. Czikohaza-i Tamás Gömör megye alispánja és a szolgabírák bizonyítják, hogy előttük Kwthos-i Miklós fiai: Demeter és István, kiknek anyja Potenciána, Scaros-i Fythke Balázs özvegyének: Margitnak leánya — nővérük (soror carnalis): szintén Potenciána, valamint más férfi és női vérrokonuk terhét is magukra vállalva — elismerték, hogy Scaros-i Tamás fia: Tamás (egr.), szintén e megye alispánja, továbbá Scaros-i Thombolth Imre fia: János nekik történt pénzbeli fizetéssel eleget tett anyjuk: Potenciána és nagyanyjuk: Margit leánynegyedét, illetve hitbérét és jegyajándékát illetően a nevezett Scaros-i Fythke Balázsnak e megyében Scaros, Saas(!), Boroznok, Swranczhaza, Straza és Wysnyo birtokban bírt részei után, és ezért őket nyugtatták. Kötelezik egyben magukat, hogy ezt a bevallást káptalani vagy konventi hely előtt megerősítik. — A hátlapon: in sede; Scaros. Papíron, hátlapján négy rányomott pecsét darabjaival, egynek pedig a nyomával. DL 57011. (216.) 247. 1481. december 22. (sab. a. nat. Domini). A pécsi egyház káptalanja bizonyítja, hogy előtte Hangon-i Péter a maga, valamint János, György és Károly nevű fiai meg Dorottya nevű leánya, aki Keczew-i Péter felesége, végül Fekethe István nevű osztályostestvére nevében tiltakozott az ellen, hogy — mint hallotta (ex quorundam relationibus percepisset) — néhai Hangon-i Péter és László nevű osztályostestvéreik rájuk szállt részeit Hangon-i Perselth János a királytól fondorlatos úton (certis sinistris machinationibus) a maga részére megszerezze, abba magát titokban bevezettesse vagy a birtokrészeket jogtalanul elfoglalni igyekezzék, jóllehet ő és a többiek készek ezekért fizetni, ha erre jogilag vagy az ország szokásai szerint szükség van; mindettől őt és mindenki mást eltilt, a királyt pedig eltiltja az ilyen értelemben történő adományozástól. Papíron, hátlapján pecsét nyomával. DL 57012. (217.)
