Borsa Iván: Az Abaffy család levéltára 1247-1515. A Dancs család levéltára 1232-1525. A Hanvay család levéltára 1216-1525 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 23. Budapest, 1993)
OKLEVÉLKIVONATOK
famulusuk: Mihály ellenében elmarasztaltatott, a nádor parancsára mindenszentek nyolcadáról (nov. 8.) György-nap nyolcadára (máj. 1.) változatlan feltételekkel (in eodem statu) halasztotta el. Papíron, hátlapján pecsét töredékével. DL 56857. (45.) Anjou IV. 384. 57. 1343. november 5. (IV. p. omn. sanct.). Az egri egyház káptalanja előadja, hogy Gömör megye ispánjának és négy szolgabírájának levele szerint néhai Péter fiának: Mathyus-nak fia: László Hangun-i nemes mint felperes, valamint a szintén Hangun-i nemes Péter fia: Miklós mint alperes megegyeztek, hogy a közöttük Máténak a Gömör megyei Hangún és Felfalu birtokokon bírt, Miklós kezén levő részei miatt folyó pert közösen választott négy nemes férfiúnak mindenszentek ünnepének 3. napján (nov. 3.) a káptalan előtt esedékes döntésére bízzák; s ha valamelyik fél ezt nem fogadná meg, perbelépés előtt 10 márkát kell letennie. A megjelölt terminuson a felek választott bíráikkal megjelenvén a káptalan előtt, a bírák jelenlétében a felperes vádolta az alperest, hogy az az ő és atyja öröklési jogon bírt részeit a mondott Hangun-ban és Felfalu-ban már 22 éve birtokolja s hasznát szedi az ő nagy kárára. Az alperes így válaszolt: a felperes atyja: Máté az ő közeli rokona, bizonyos bűnei és tettei miatt néhai Fülöp volt nádor és királynéi tárnokmester, akkor Gömör megye ispánja (principális comes) által Ormos (dictus) Lőrinc ellenében főbenjáró ítélettel (in sententia capitali) minden birtokának elvesztésére ítéltetvén, szóban forgó birtokrészei ekkor kétharmad részben az ítélkező nádornak, egyharmadban a sértett félnek adattak át, s a nádor ezt az ország szokásai szerint határjárás és becslés után el is foglalta, illetve a sértett Lőrincnek át is adatta. Mivel a felperes László ekkor még gyermek volt, a birtokokat kiváltani nem tudta, az alperes, ennek atyja: Péter, valamint az alperes testvérei: Pál és János váltották meg a sértett félnek adott egyharmadot 12 márka készpénzért, a nádori ítéletlevél értelmében a káptalan előtt; a kétharmadot a nádor hívének és Filek vár kapitányának: néhai Fony-i Balázsnak és testvéreinek adta készpénzért és hű szolgálataiért, aki viszont — urának és főnökének (domini et superioris sui), a nádornak beleegyezésével — részben pénzért, részben szolgálataiért az alperesnek s nevezett testvéreinek ajándékozta azt, nem téve különbséget László részét illetően. László pedig azóta sem a saját, sem atyja részéről nem tett említést. Ennek bizonyítására bemutatott 1322-ből származó 7 eredeti oklevelet, hármat Fülöp nádortól, négyet az egri káptalantól (...literas... anno Domini CCC vigesimo secundo post se se uno anno confectas). Miután a káptalaniak azokat felnyitották, elolvasták és a választott bíráknak laikus nyelven (in lingua layca) megmagyarázták, ezek a felek kölcsönös válaszainak meghallgatása után| megállapították, hogy az alperes előadása megfelelt a valóságnak s ezért így ítéltek: a felperes Lászlót senki és senkivel szemben semmiért el nem ítélte, következőleg részeit a mondott két helységben vagy bárhol másutt senki el nem foglalhatja, azok után senki váltságdíjat nem követelhet, atyja volt ügye miatt azokat senki el nem foglalhatja és azt el nem idegenítheti, atyja részét azonban csak úgy nyerheti vissza, ha kiváltja. Minthogy a becslés, a visszaadás és a kiváltás (estimatio, resignatio et etiam pecuniaria solutio) becslő nemesek és káptalani küldött nélkül nem volt lehetséges, a felek akaratából az arbiter-ek és a káptalan úgy foglaltak állást (admisimus), hogy a felek e célból válasszanak négy nemes embert, akik a káptalani hites személy és a szomszédok jelenlétében böjtközép nyolcadán (márc. 26.) a vitás birtokrészt állapítsák, becsüljék és határaitjárják meg, senki ellentmondását sem véve figyelembe. Erről a nyolcadik napon a
