Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár III. (1411–1412) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 22. Budapest, 1993)

egyaránt javára lesz. Tartózkodjék a lengyel király és Vitold herceg megtámadásától, akik ígéretet tettek neki, hogy ők is megtartják a békét. — Raczynski: Codex Lith. 152. — Celichowski: Lites II. 36. (Königsberg lt.) — Mon. Pol. VI. 227, reg. — Altmann I. 200, reg. — Joachim—Hubatsch 1/1. 1668, reg. -(M.) 1854 Márc. 15. Lubló Zs. felsorolt országnagyjainak és kísérete tagjainak kezessége mellett az előző számmal megegyező tartalmú oklevélben békét köt Ulászlóval. (Lásd még Ulászló lengyel király oklevelét ugyanerről a napról: 1855.) — Dlugosz XI. 325. — Lünig I. 405. — Dogiel I. 46. (AGAD Dok. perg. 5560. — DF 288993.) — Katona XII. 95, részlet. — Pray: Annales II. 232. (Dlugosz után.) — Pray: Dissertationes 146, részlet. — Wagner I. 7. (Dlugosz után.) — Fejér X/5. 279 és 343, reg. — Densusianu 483. — Danilowicz II. 7, reg. — Mon. Pol. XI. 81, reg. — Altmann I. 199, reg. — Weise I. 94, reg. — Horváth 15, eml. — 1500 körüli másolata: AGAD Metrika Koronna, Libri legationum Tom. 3. f. 3a. (DF 290327.) A magyar méltóságsort is közlő kiadások névhibáinak javítása: Henrik fia: János ajtónállómester, Pósa (Porze helyett; az RRB E-ben Buza) fia: Péter, Keteghaz-i helyett Kerekeghaz-i, s az utolsó személy Mihály (Mátyás helyett) fia: László. — HHSTA, RRB E (DF 287861) f. 22b—23b. — (M.) 1855 Márc. 15. Lubló. Ulászló lengyel király országnagyjainak kezessége mellett békét kötve Zs.-dal kötelezi magát, hogy Vitold litván nagyfejedelemmel együtt testvéri viszonyban fog élni vele, Russiát és Podoliát megtartva, Sándor moldvai fejedelmet utasítani fogja, hogy abban az esetben, ha Magyarországot a török erős hadsereggel megtámadja vagy Zs. a török ellen legalább ezer lándzsát küld, teljes erejével személyesen hadba szálljon, vonakodása esetén pedig országát Zs.-dal a megállapított határ mentén felosztja, végül a béke biztosítása érdekében elfogadja a következő szabályozást: A magyarok kárukat Szandec városnak, a lengyelek Lőcsének jelentik be, s ezek értesítésére a kijelölt bírák — magyar részről Sáros, Szepes, Abaúj és Zemplén megyék (ispánjai) Ófaluban, lengyel részről Schramovicéban ugyancsak négyen — ítéletet hoznak. — Dlugosz XI. 321 (méltóságsor nélkül). — Katona XII. 87, részlet. — Fejér X/5. 272 (méltóságsor nélkül). — Horváth 14, eml. — Opocenská 38, reg., 52 pecsétje közül megmaradt 37 ép és egy törött. (HHSTA Ung. Urk. Abt. Rep. 16. n. 61. — DF 287082.) — Fejér közlésének lényegesebb hibái: 273: veritatem—unitatem; ... fratrem nostrum carissimum ab una, nosque et preclarum principem dominum Vytowdum magnum ducem Lytthwanie fratrem nostrum dilectum... ; ... statum, seu personam, neque in periculum... 274: alium seu alios aliquatenus. . .; dissensionis matéria; 276: Bucobina; 277: Jasskytarg; ita quod Byelegrod; Kylia. 278: videlicet comités comitatuum. — A lengyel főpapok és főurak közlésből eddig nem ismert névsora: Nicolaus archiepiscopus Halicensis, ad ecclesiam Gneznensem postulatus, regni Polonie vicecancellarius, Albertus episcopus Poznaniensis, regni Polonie suppremus cancellarius, Semouichus senior, Boleslaus Mazouie, Sigismundus Nouogrodensis Dei gratia duces, Iohannes de Tarnow Cracouiensis et Mathias de Labischino Brestensis palatini, Sbigneus de Brzesye regni Polonie marschalcus, Iohannes de Sczekoczini Lublinensis, Iohannes de Tholischcow Calasiensis, Dobeslaus de Oleschnicza Voynicensis, Martinus de Calinow Siradiensis, Dorrarath de Cobylam Byecensis, Sbigneus Bank(?) de Altomonte Rospergensis, Paulus de Bogumilouice Polanecensis, Slawecz de Bogleuicze Czreuensis castellani, Iohannes de Melstin, Bartossius de Charbinouice Sandomiriensis, Donyn de Skrzino Cuyauiensis subcamerarii, Zauissius de Oleschnicza tribunus Lublinensis, Vriczbantha de Branice dapifer, Gnewossius de Daleuice subdapifer, Florianus de Dzaduschicze subpincerna Cracouiensis, Adam de Thur Lanciuensis, Nicolaus de Milcouice Siradiensis subdapifery, Iacobus de Boturzin magister curie et subcamerarius reginalis, Iohannes de Conyn magister coquinus reginalis, Dobeslaus de Curoszwanky, Iohannes Manzik de Dambrowa, Zaiussius niger de Garbow, Petrus de Medzwedz, Andréas Czolek de Ostralanka capitaneus Halicensis, Paulus de Biscupicze, Cristinus de Cozeglowy, Zaclica de Korzkyew, Nicolaus Powala de Taczow, Groth de Ostrow, Iohannes de Osolin, Henricus de Rogow, Petrus de Chelm, Petrus Cordbok, Stanislaus de Wynary, Nicolaus Sinowecz de Warzangow, Nicolaus Cracowka de Wsczischouicze, Andréas de Brothoczicze, Iacobus de Grzibow, Raphaël Borowecz de Duleschcouicze, Nicolaus Slanka de Rudka, Derslaus de Wlostouice, Adam Scheuiga de Maskorchaw. — Átírta: a) Warchbeck-i Konrád Paderborn egyházmegyei pap, közjegyző 1415. febr. 2-án, ezt pedig Székesfehérvári Dávid fia, István veszprémi egyházmegyei pap, közjegyző Budán 1425. jún. 30-án. DL 79990. (Zichy cs. zsélyi lt. fasc. 195/d. n. 5.) — b) János olmützi bíboros pápai követ és magyar püspökök 1428. dec. 27-én. HHSTA Ung. Urk. Abt. Rep. 16. n. 87. (DF 287108.) — (M.)