Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár III. (1411–1412) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 22. Budapest, 1993)

sával is. Megtalálhatók a tárgyi és szellemi életre és társadalmi tagozódásokra vonatkozó címszavak mellett az oklevelekben előforduló, szövegüktől eltérő nyelvű vulgáris szavak is. A társadalmi és művelődési rétegződésre történő utalások közül az előző kötetektől eltérően elmaradt a mester szó kiemelése, mert az adatok tömegében az is ellenőrizhetetlenné vált, hogy mikor jelölt társadalmi rangot és mikor iskolázottságot. A pénznemeknél a magyar jelző általában a magyar pénz külföldi előfordulására utal. A betűrendbe sorolás. A betűrendbe sorolás magyar szabványa mechanikus sorolást ír elő, engedve a gépi adatfeldolgozás igényeinek. Ez az oka annak, hogy egyes esetekben logikailag együvé kívánkozó fogalmak elválnak egymástól. A szabványtól eltértünk oly módon, hogy a többjegyű kezdőbetűket kiemeltük a szigorú betűrendből, amely más esetben érvényesül. Ugyanakkor a gépi rendezés érdekében — főleg az ismétlést jelentő gondolatjelet követően — írásjeleket elhagytunk. Eltérés a szabványtól az is, hogy a dőlt betűvel szedett, eredeti helyesírással írt, Ch + magánhangzóval kezdődő címszavakat a Cs-betűnél kell keresni. A személyneveknél a de, del, della elöljárót a sorolás nem vette számításba. A V és W egyetlen sort alkot. A név és tárgymutató számai a kivonatok/regeszták sorszámai. A mutatóban alkalmazott rövidítések: cs. = családnév ker. = kerület f. = folyó m. — megye fn. = földrajzi név NRB — Német-római Birodalom h. = helység P= patak hh.= hiteleshely pr., pred. = prédium kh.= keletkezési hely V. — város A mutató készítésében közreműködött Bánfay Ágota.