Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár III. (1411–1412) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 22. Budapest, 1993)

elvitték, továbbá Korongh és Keresthwr birtokok szántóföldjeiből non modicas particulas elfoglaltak. Minthogy az alperesek: Klára asszony és fia (proc. Berend-i Gál) ártatlanoknak vallották magukat, és a felek további bizonyításoknak nem vetették alá magukat, unacum regni nostri nobilibus nobiscum in sede nostra iudiciaria sedentibus elrendeli, hogy Klára asszony vízkereszt nyolcadán, László pedig Szt. György nyolcadán ötvened fejenként huszonötöd magukkal tegyenek esküt ártatlanságukról a vasvári káptalan előtt, amelynek jelentését a felek az eskütétel nyolcadik napján mutassák be különös jelenlétének. Az oklevelet, minthogy Eberhard zágrábi püspök, kancellár a királyi pecsétekkel távol van, ennek pecsétjével erősíttette meg. Papíron, zárlatán pecsét nyomával. DL 94139. (Festetics lt. Saller cs.) 2956 Nov. 16. (Bichichy, f. IV. p. Martini) Zs. Miklós abbas monasterii Beaté Marie virginis de Toplica kérésére és Kobas (dictus) Pál fia: István castellanus Tininiensis szolgálataiért hozzájárulását adja az apátnak ahhoz az adományához, amellyel a várnagynak és örököseinek elődei és a monostor javára tett szolgálataiért in feudum seu more prediali adományozza iure proprio perpetuo a monostor Crala/Krala nevű lakatlan birtokát, amelyet a bosnyákok és a törökök elpusztítottak, továbbá a Klocoth folyón lévő révet és egy földet in territorio opidi Byhichiensis, azzal a feltétellel, hogy a várnagy és utódai évenként Szt. György ünnepe körül 6 aranyforintot fizetnek a mindenkori apátnak. Az oklevelet nagyobb magyar királyi pecsétjével erősítteti meg. Olasz hártyán, függőpecsétje elveszett. A felhajtáson kívül jobbra: Lecta et correcta. DL 35914. (Kukuljevics-gyüjt.) — (M.) 2957 Nov. 16. (in Wyssegrad, 42. die oct. Mich.) Garai Miklós nádor ítéletlevele. László fráter, az Almad-i Szt. Szűz-monostor apátja Szt. Jakab nyolcadára megidéztette eléje a veszprémi káptalant, amiért ellentmondott a Zala megyei Pechei birtokon lévő része iktatásának. Miután a per a jelen nyolcadon tárgyalásra került, bemutatja IV. László 1274. júl. 28-i oklevelét (Reg. Arp. 2519), amely szerint az Almad-i monostor apátja visszakapta birtokait a monostor kegyurától, és abba a veszprémi káptalan be is iktatta. Az alperes ellentmondását azzal indokolja, hogy Pechei birtok az övé, és bizonyságul két oklevelet terjeszt elő: 1. [Kapla-i] János országbíró 1394. nov. 14-i ítéletlevelét abban a perben, amely a káptalan és Wesen-i Domokos fia: Miklós fia: László mester között az utóbbi által in monte Pecheihege épített vár tárgyában folyt. Ennek során Bubek Imre országbíró előtt bemutatták Szepesi Jakab országbíró 1378. évi ítéletlevelét (vö. Kumorovitz: Veszprém 718), amelyben egyrészt I. László 1082. évi oklevelének a fehérvári káptalan által kiadott 1350. évi átírása alapján, amely szerint a káptalant Pechel-en különböző földek és népek illetik, továbbá II. András két 1222. évi oklevele alapján, amelyekkel a káptalannak ugyanitt négy, ill. in maiori Pechei hat mansio-t adományozott, maga is megítélte a birtokot tribus locis a káptalan részére. — 2. 1222. II. András a veszprémi káptalannak Pechel-en négy mansio-t adományoz. — Mivel ezekből nyilvánvaló, hogy a káptalan kezén in ipsa Pechei csak olyan jogok vannak, amelyek oklevelek alapján connumerative megilletik, és ezeket Kaplai országbíró ítéletével birtokolja is, a felperes által bemutatott oklevél viszont későbbi keltű, ennek alapján tehát az apát nem követelhet semmit a káptalan javaiból