Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár III. (1411–1412) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 22. Budapest, 1993)

Jún. 27. (Bude, 30. die oct. penthec.) Zs. ítéletlevele. Mykofalva-i Simon fia: András a királyi különös jelenlét elé perbe vonta Kysfalud-i András fiát: Mátyást, mivel ellentmondott annak a Gömör megyei Kysfalud birtok iktatásának, amelynek bizonyos részét más néven Erdewzad-nak nevezik. Az oklevelek felmutatására quibusdam litium processibus pertransitis vízkereszt nyolcadán került sor. Ekkor a felperes bizonyítani kívánván, hogy a birtok őt és testvéreit illeti, bemutatta Zs. 1409. dec. 6-i adománylevelét (ZsO II. 7211). Az alperes Kysfalud-i Mátyás nevében atyja: András öt oklevelet mutatott be: 1. 1339. okt. 8. Pál országbíró előtt Iuxta Alog-i

1 Tamás fia: Domonkos megállapodik Kuthus-i Marhal fiaival és ezek feleségeivel, Erzsébettel és Ilonával, Mykotha fia: Mihály leányaival, hogy Kysfalud birtokot öt részre osztják, amelyek közül az egyik neki jut. — 2. 1394. nov. 29. A jászói konvent, és 3. 1394. márc. 30. Gömör megye megállapítják, hogy Balogmelleky Borch (dictus) Tamás fiai: János és Pál erőszakosan elvettek Kysfalud-i Péter gyermekeitől: Simontól, Klárától és Katalintól Kysfalud-ra vonatkozó okleveleket. 4. 1394. aug. 21. Az egri káptalan bizonyítja, hogy amikor Kysfalud és Borchfelde birtokokat mint gyermektelenül elhalt emberek javait királyi adomány címén Bordez-i Jánosnak és testvérének: Péternek statuálni akarta, többen, köztük Kysfalud-i ruffus Péter özvegye és más Kysfalud-iak ellentmondtak. — 5. 1406. szept. 27. Garai Miklós nádor (ZsO II. 5018) — bejelentette továbbá, hogy Kysfalud-i Mátyás Kysfalud-i Mikotha fia: Mihály leányának: Erzsébetnek leszármazottja. Mielőtt ítéletmondásra került volna sor, a felperes így érvelt: Ámbár az alperes ügyvédje possessionem Kysfalud vocatam vigore et virtute dictarum litterarum prefatorum comitis Pauli conpositionalium ac Nicolai de Gara affirmatoriarum litterarumque inquisitoriarum prescriptarum eidem vendicare et apropriare anhelaverit, tamen dicta possessio Kysfalwd simulcum dicta parte Erdewzad vocata virtute nove nostre donationis, eoquod ipse Mathias et per consequens sui predecessores infra et ultra tempus regalis nostre prescriptionis centum scilicet annorum in eadem pacifice non perstitissent, iuri suo deberet apropriari, aminek az alperes procuratora azt vetette ellen, quod prescripta causa non per viam et formám regalis prescriptionis, sed secundum cursum prescriptionis nobilium regni nostri ultra triginta duos annos transcendentis inter ipsas partes deberet terminari. Et quia nobis unacum regni nostri nobilibus nobiscum in examine ipsius cause consedentibus et in eadem diu ruminantibus ipsisque partibus hincinde diversimode altercantibus propter absentiam prelatorum et baronum nostrorum nobiscum iudicare debentium finem debitum facere non valueramus, az ügy tárgyalását böjtközép nyolcadára személyes jelenléte elé halasztotta, bárhol legyen is a prelátusokkal és bárókkal az ország határain belül. A kitűzött határnapon ezt az ítéletet hozta: Jóllehet 1339-ben Tamás fia: Domonkos megosztozott nővéreivel Kysfalud birtokon, s az 1394-i és 1406-i oklevelek is igazolták, hogy Kysfalud-i Péter gyermekeitől a birtokra vonatkozó okleveleket erőszakosan elvették, és Bordez Jánossal, majd testvérével, Pál sartorral perben is állottak a birtok miatt, és bár az alperes atyja: András úgy érvelt, hogy az ügyet nem a királyi száz, hanem a nemesi 32 évi elévülés alapján kell megítélni, — mivel azonban az alperes semmiféle oklevelet nem tudott felmutatni, hogy quo iure et quali titulo jutott elődjei tulajdonába a birtok, in cuius videlicet dominio predecessores ipsius Mathie et consequenter ipse ultra tempus centum annorum, quod videlicet tempus iura prescribit regalia pacifice minime dinoscuntur perstitisse, solummodo prémisse divisionis ac prefatarum inquisitoriarum et affirmatoriarum litterarum vigo-