Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár III. (1411–1412) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 22. Budapest, 1993)

bírákkal kész az ügyet reformare ac reintegrare et uniri. Ha ez nem sikerülne, akkor Ffrank fia: László és Byn-i László Thapolchan-i várnagy az ország szokása szerint hitükre esküt tesznek a vitás föld területén — ehhez Donyn is hozzájárult —, hogy sem László, sem atyja: Ffrank az opidum adományul nyerése óta Zredahel birtok földjein és berkeiben semmi új foglalást sem tettek, az opidum határai pedig változatlanok. Az eskütétel után Lászlónak joga lesz a határjeleket megvonni. Papíron, a szöveg alatt kissé sérült gyűrűspecséttel. DL 50201. (Zerdahelyi cs.) — (M.) 2330 Jún. 24. (Bude, in nat. Ioh.) Eberhard zágrábi püspök, királyi főkancellár Kapola-i Desew királynéi tárnokmester (magn.) és fiai: László, Leusták és János kérésére elengedi nekik annak a 12 márka bírságnak bírói részét, amelyben őket Ezdege-i, másképp Torna-i Bissenus Pál volt szlavón bán (magn.) és Torna-i várnagyai: Falkos és György ellenében a királyi különös jelenlét előtt elmarasztalták, egyszersmind megtiltja vices nostras in iudicatu gerentibus, továbbá valamennyi bírságbehajtójának, hogy őket intra et extra iudicium háborgassák. Papíron, a szöveg alatt kopott gyürüspecséttel. DL 9922. (NRA 870-20.) — (M.) 2331 Jún. 24. Buda. Eberhard zágrábi püspök főkancellár elengedi Dobozi Demeternek a bírói részt mindazon bírságokból, amelyekben a királyi különös jelenlét előtt elmarasztalták. — Ortvay: Temes 465. (DL 53634.—Kállay cs.) — (M.) 2332 Jún. 24. (Rome apud S. Petrum, VIII. Kai. Iul. anno III.) XXIII. János pápa az aquileiai és zágrábi egyházmegyei Lanstracz-i Szűz Mária- és Bela-i Szt. Margitmonostorok apátjaihoz, valamint decano ecclesie Padeburuensis. Zerdahel-i Márton fia: György, a zágrábi egyházmegyei maior Dobnicza-i Szt. Péter-plébániaegyház rector-a — benyújtott petitio-ja szerint — pert indított Casma-i Michula fia: György, zágrábi egyházmegyei presbiter ellen, aki elfoglalta az említett, Péter fia: Simon halálával megüresedett egyházat, noha azt auctoritate apostolica ő kapta meg canonice. Minthogy propter potentiam dicti Georgii Michule nem bízott abban, hogy őt in partibus illis biztonságban megidézheti, kérésére káplánjára, Thomas de Berengheriis mesterre, a palatium apostolicum ügy hallgatójára bízta a per eldöntését, figyelmen kívül hagyva, hogy az de sui natura ad dictam curiam légitime devoluta et apud eam tractanda et finienda non esset. Miután az alperes nem jelent meg a palatium-ban sem az első, jogai bizonyítására felszólító idézésre, sem a további, a felperes (proc. Iohannes de Scrinianis

1 mester) szorgalmazására foganatosított idézésekre, amelyekben Tamás mester ügyhallgató, majd a per folytatásával annak menete közben megbízott ügy hallgatók: Iacobus de Camplo mester és végül Henricus Fleckel mester négy ízben a felperes által előterjesztett vádak megcáfolására s ötödszörre az ítélet meghallgatására szólították föl, Henrik mester ügyhallgató, coauditor-ainak tanácsára és egyetértésével az egyházat a kánoni adományozás alapján a felperesnek ítélte, az alperesnek pedig ez ügyben örök hallgatást parancsolt, s elmarasztalta őt a perköltségben, amelynek összegét — az újabb idézés alkalmával — in 32 florenis auri de caméra boni et iusti ponderis provida moderatione határozta meg. Ezennel Márton fia: György kérésére auctoritate predicta megerősíti az ítéletet, és megparancsolja, hogy vos vei duo aut unus vestrum vezessék, ül. vezesse be auctoritate nostra őt vagy procurator-át in corporalem possessionem ecclesie, Michula fiát: Györgyöt pedig — onnan eltávolít-