Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár III. (1411–1412) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 22. Budapest, 1993)

bírák ítélete alá bocsátják azt. — Fejér X/5. 378. (Salamon cs.) — Fejér: Authentia et vis. 96. — DL 72582. (Simonyi cs.) — (M.) 1815 Márc. 2. (in Judica) Eperjes város kiadásai. — Iványi: Eperjes 224, reg. (Eperjes város lt. 112. sz. — DF 228564.) 1816 Márc. 2. (Rome apud Sanctum Petrum in palatio causarum apostolico, in quo iura reddi soient, die Mercurii, II. Mártii, pont. Johannis XXIII. a. II.) Petrus Nardi de Vecallestis decretorum doctor, a római Szt. Péter-bazilika kanonokja, pápai káplán és ügyhallgató mint a pápától külön kiküldött auditor az Almania és Vngaria nemzeteibe tartozó hívekhez. A pápa utasításának (vö. 1812) megfelelően kívánván eljárni, a kapott felhatalmazás alapján per hoc presens publicum edictum in audientia publica litterarum dicti domini nostri pape legendum ac valvis seu portis palatii apostoliéi ac basilice Sancti Pétri principis apostolorum de Urbe, necnon in Theben et in Hainburg parochialium ecclesiarum dicte Strigoniensis et Pataviensis diocesum et alibi, ubi fieri poterit, affigendum Siculus (dictus) Tamást, valamint a pozsonyi Szt. Márton-egyház prépostját, dékánját és káptalanját megidézi. Az idézés nyilvánosságra hozataláról, annak a kapukra való kifüggesztésétől számított 70. napon, ha az törvénykezési napra esik és ő vagy a helyettese ítélkeznek, jelenjenek meg Rómában vagy ahol akkor a pápai udvar tartózkodni fog, in palatio apostolico személyesen vagy procurator-aik útján, összes irataikkal, hogy megfeleljenek Süchenschacz Mihály keresetére. De ha nem is lesznek jelen, ő akkor is ítéletet fog hozni. Oklevelét Bertholdus közjegyzővel, írnokával foglaltatja írásba, és mivel proprio careamus sigillo, ügyhallgató társa, Deys Frigyes decretorum doctor pecsétjével erősítteti meg. Tanúk: Pilosi István és Pelegrim Burchardus mesterek közjegyzők; Berchtoldus de Bruchsella speyeri egyházmegyei klerikus pápai és császári közjegyző záradékával. Egykorú másolat. DL 43135. (Múz. törzsanyag 1906-4.) — (M.) 1817 Márc. 2. Deutschenbora-i Bore János és Henrik eladnak különböző járadékokat, köztük 40 freibergi garast és nyolc fillért, ami most 22 magyar forintnak felel meg, összesen 109 magyar forintért és két schildische garasért. — Codex dipl. Sax. II/2. 384. (Meisseni kápt. lt.) — (M.) 1818 Márc. 3. (Leuchouie, f. V. a. Oculi) Zs. jóváhagyja azt az egyezséget, amelyet előtte Zwylna-i Desew fia: Domokos és Márton fia: Bereck — testvéreik: János és Péter nevében is —, valamint Wyfalu-i János fia: Jakab és Péter fia: Simon — atyafiai: Péter fia: Pál, György fia: Jakab, Benedek, András, Jakab és László nevében is — kötöttek. Eszerint az Wyfalu-iak, akik hiis proximis elapsis disturbiorum temporibus contra nostram maiestatem notam infidelitatis incurrerint et eadem offuscati extiterint, s ezért a király valamennyi birtokjogukat, vagyis a Zemplén megyei Wyfalu, Thusa, Symkolch, Felzerfalu, Kyo és Mernyk birtokokat, ill. birtokokban lévő részeket új adományként Domokosnak, Berecknek, Jánosnak és Péternek adta, minthogy az utóbbiak denuo et de novo visszaadták nekik Thusa, Symkolch, Felzerfalu, Kyo és Mernyk birtokokat, ill. birtokokban lévő részeket, viszonzásul Domokosnak, Berecknek és testvéreiknek adják Wyfalu birtokot minden tartozékával, signanter cum molendino super fluvio Bodrogh decurrenti, kikötve, hogy ha a felek egyike örökös nélkül halna meg, birtokai a túlélő félre szállnak.