Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár III. (1411–1412) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 22. Budapest, 1993)

1508 Jan. 5. (in vig. epiph.) (Pozsony város tanácsa) érvényteleníti saját függőpecsétes oklevelét, amelyet Erhart Jung Kolner mutatott be, és amely szerint vetter-ének, Kristain dem Greffartnak 102 aranyforint követelése volt Jorig Kursner (pozsonyi) polgárral szemben. Nu ist aynn haws gestanden in demselben brief, amelyet Kursner adott el Paulem dem Leynwanter 55 aranyforintért, amely összeget Paul az ő adósságából fizetett volt ki. A tanács a követelés összegét 10 aranyforintban állapítja meg, és ennek fedezetéül hab wir im in das gegenwurtig puch verschriben zwenn weingarten, dy in dem brief gestanden sind vnd vormals sein phannd gewesen sind, gelegen auf der Statgepiet zu Prespurch, ayner In dem Wotzengrunt Aintthalben zenest Hannsen des Peterneller Weingarten, Anderthalb zenest Conrads des Statschreyber Weingarten, der Ander Weingarten ligt in der Ohotlakken, zenest Jacobs des Jorgcher Weingarten. Pozsony város lt. Prot. act. (DF 286772) 51. — Kováts 24, reg. 1509 Jan. 5. Bécs. A bécsi Niclas der Nimervol és felesége 46 magyar aranyforintért házukat és szőlőjüket terhelő járadékot adnak el. — Quellén z. Wien II/2. 1907, reg. — (M.) 1510 Jan. 6. (Bude, in epiph.) Zs. Zephegh-i Knol Miklós fia: László királyi jegyző szolgálataiért, amelyeket kora ifjúságától főleg in dicto suo officio notariatus teljesített, különös kegyből és hatalma teljéből megengedi neki és utódainak, hogy Zephegh birtokon akasztófát és más kínzóeszközöket állíthasson fel, a birtokon elfogott gonosztevőket pedig felakaszthassa, kerékbe törethesse, lefejeztethesse, megcsonkíttathassa és bármilyen büntetéssel sújthassa. Hártyán, a szöveg alatt papírfelzetes titkospecséttel. DL 71922. (Rákóczi-Aspremont cs.) — (M.) 1511 Jan. 6. (Bude, in epiph.) Zs. Dobo-i Vinchlo fia: Miklós paphoz. Tekintetbe véve erényeit, erkölcsét és a tudományokban való megfelelő jártasságát, előkelő nemesi származását és más kiválóságait, mint arra érdemes és megfelelő személynek auctoritate iuris nostri patronatus neki adja a szepesi egyház kanonokságát, javadalmát és parochialis ecclesia Omnium Sanctorum terre nostre Scepusiensis plébániáját, melyek előző birtokosa, István halálával üresedtek meg. Meghagyja a szepesi egyház prépostjának és káptalanjának, hogy Miklóst a megüresedett kanonokságba, a kórusban helyet és a káptalanban szót biztosítva neki, bocsássák be. A kanonokság és a javadalom összes jövedelmeit illetőleg az, akire tartozik, adjon neki vagy megbízottjának számot, a prépost vagy vikáriusa pedig a kanonokságban és javadalmában auctoritate sua ordinaria erősítse meg. Oklevelét a felmutatónak adják vissza. János szepesi vikárius 1412. jan. 25-i okl.-ből (1644), amely szerint a titkospecséttel volt megerősítve. Szepesi kápt. mit. Ser. 1. F. 1. n. 8. (DF 272172.) — (M.) 1512 Jan. 6. Buda. Zs. a jászok universitas-a részére átírja 1407. márc. 13-i oklevelét (ZsO II. 5362). — Gyárfás III. 565. (1478-i, 1492-i és 1622-i királyi átíró okl.-ből. Jászkun kerület lt.) — II. Ulászló 1492. febr. 28-i megerősítését átíró 1498. jún. 18-i oki. DL 46434. (Múz. törzsanyag. Illésházy.) — (M.) 1513 Jan. 6. Zs. Sztári Bálint kérésére átírja a váradi káptalan 1408. jan. 4-i oklevelét (ZsO II. 5892). — Herpay 33, 61, reg. (1744-i másolatból. — DF 289130.) — (M.)