Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár III. (1411–1412) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 22. Budapest, 1993)
1492 Jan. 3. (dom. p. circumcis.) A szepesi káptalan előtt Stephklaka-i Miklós fia: János — anyja: Sarus-i (dictus) Péter leánya: Katalin és annak testvére: Erzsébet asszonyok, valamint uterinus testvérei: Benedek és Pál nevében is — elismeri, hogy Jakab fia: György a Katalin és Erzsébet asszonyoknak uterinus testvérük: Egyed birtokrészéből járó leánynegyede fejében örök jogon átadott quandam unam curiam iobagionalem in dicta Stephklaka a parte occidentali in superiore fine linee versus montem Strazhege appellatum haszonvételeivel és tartozékaival, valamint cum quibusdam particulis terre in tribus locis situatis, ubi sex cubuli in toto seminari consuevissent, György pedig — uterinus testvére: Tamás és János fia: Miklós nevében is — elismeri, hogy viszonzásként 32 florenos numeri et compoti Cassensis kaptak Jánostól. Hártyán, függőpecséttel. Eperjes város lt. n. 113. (DF 228565.) — Iványi: Eperjes 168, reg. 1493 Jan. 3. A prágai egyetem bölcsészeti karán Zalánkeményi Miklós licentiatus in artibus megkezdi munkáját Pekary Elek mester vezetése alatt. — Mon. Prag. 1/1. 422. (Prágai egyetem lt.) — (M.) 1494 Jan. 4. Buda. Zs. megismétli a német lovagrend marsalljának, Küchmeister Mihálynak adott ígéretét, hogy a rendnek átadja Dobrint és Kujáviát, ha sikerül Lengyelországot elfoglalnia. — Weise I. 93. (Königsberg lt.) — Celichowski: Lites II. 35. — Joachim— Hubatsch II. 1721, reg. — Mon. Pol. XI. 79, reg. — Altmann I. 156, reg. — (M.) 1495 Jan. 4. Buda. Zs. a német lovagrendnek szövetség kötését javasolja a nagymester felhatalmazásával megjelent Kuchonmeister Mihállyal, a rend marsalljával folytatott tárgyalás után. A tervezet szerint Zs. a rendnek mint a kereszténység pajzsának védelmére személyesen hadba vonul a pogány tatárokkal támadó Ulászló lengyel király és Vitold herceg ellen, a rend viszont 375 000 magyar aranyforintot fizet két év alatt két részletben, aranyban vagy ezüstben vagy cseh garasban. — Celichowski: Lites II. 33. (Königsberg lt.) — Weise I. 92, kiv. — Mon. Pol. XI. 78, reg. — Altmann I. 155, reg. (HHSTA, RRB E—DF 287861-18.) — Joachim—Hubatsch 1/1. 1642. — Horváth 14, eml. — (M.) 1496 Jan. 4. (Posonii, f. II. p. circumcis.) Garai Miklós nádor a pozsonyi káptalanhoz. Iktassa be Kerthuelyes-i Ádám fiait: Miklóst, Jánost és Lászlót, valamint leányát: Eghazazsur-i László fia: Mihály feleségét: Dorottyát Albert fia: Miklós leánya: Cecília és anyjuk: Erzsébet leánya: Margit Kerthuelyes birtokban lévő részébe. Papíron, zárlatán pecsét nyomával. Pozsonyi kápt. orsz. lt. Capsa 3. fasc. 5. n. 5. (DF 225799.) 1497 Jan. 4. (in Wyssegrad 29. die oct. Andrée) Garai Miklós nádor ítéletlevele. A Veszprém megye nemessége egyetemének királyi parancsra a Szt. György utáni szerdán (1411. ápr. 29.) Wasarhel falu mellett tartott közgyűlésén a veszprémi káptalan nevében László mester kanonok a fehérvári káptalan, a fehérvári keresztes konvent és Veszprém megye okleveleivel igazolta, hogy a káptalannak Lowas birtokon ítéletileg juttatott birtokrészén lakó rufus Gergely Ratholth-i Gywla mester fia: Zsigmond felesége: Fruzsina megbízásából ennek Lowas birtokon lakó jobbágyaival együtt Dwbycha-i János mester veszprémi dékánkanonoknak négy ökrét elvette. Midőn Fruzsina megbízottja: Thoty-i Tamás szabó úrnője ártatlanságát hangoztatta, a káptalan közös tanúvallatást ajánlott fel, amit azonban az alperes ügyvédje nem fogadott el; sed de pugille(!) ipsius domine pugilli(!) dicti capituli signum duelli porrexerat, amit a káptalan ügyvédje non reciperat. Ezek után úgy ítélt, hogy az alperes ötvenedmagával mindszent nyolcadán a zalai konvent előtt tegyen tisztító
