Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár III. (1411–1412) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 22. Budapest, 1993)

hasonlóan jelölt kewres fa mellett haladva ugyanebben az erdőben ad cacumen montis Jawornokthethew appellati jut, ahol quidam lapis vulgo kewzal haberetur, s ahol kereszttel jelölt byk fa van, ab eodem loco Jawornokthethew silvam usque caput fluvii Zlatina adiacentem ipse Lampertus cum nobilibus de Helmech communem esse mondotta, irányát továbbra is ugyanabban az erdőben in cacumine unius berch két megjelölt byk fa jelzi, eléri caput unius fluvii, amelyről Lampért azt mondja, hogy caput fluvii Zlatina, Homonna-i azonban non ipsius fluvii Zlatina, sed alterius fluvii fore retulisset, s ahol a határ végződik. Mindezeknek a határjeleknek a felperes ellentmondott, azt állítva, hogy a Lampért által megmutatott határjelek az ő Warathow és Remethe birtokaihoz tartoznak. Fogott bírák közreműködésével a vitás erdőket és szántóföldeket összesen 13, az erdőket 12, a szántóföldeket egy királyi ekealjnyira becsülték, s megállapították, hogy az erdőket részben a fel-, részben az alperes birtokolja, a szántóföldek pedig a sessio-kkal és a malommal az alperes birtokában vannak. Papíron, zárlatán pecsét töredékeivel. DL 53603. (Kállay cs.) — (M.) 977 Szept. 26. (in Kalló, sab. p. Mathei) Checher-i Ormos (dictus) András mester, Szabolcs megye alispánja és a szolgabírák ratione prioritatis tizenötöd napra (okt. 10.) elhalasztják Kysvarada-i Mihály perét Fekethe Péter és Zentmarton-i parvus Domokos ellen, akiket mediante nostro sigillo cum homine provincie videlicet Gregorio de Jeke idéztetett meg. Papíron, zárlatán pecsét töredékével. DL 79028. (Zichy cs. zsélyi lt.) — Zichy VI. 151, eml. — (M.) 978 Szept. 26. Kalló. Szabolcs megye királyi parancsra a hadoszlás 15. napjára elhalasztja a Kisvárdaiak perét. — Zichy VI. 148. (DL 79029.—Zichy cs. zsélyi lt.) — (M.) 979 Szept. 26. (Rome apud S. Petrum, VI. Kai. Oct. anno II.) XXIII. János pápa a győri egyházmegyei Belmura-i Szt. Gotthárd-monostor apátjához. Paulus Petri de Veteri Casma zágrábi egyházmegyei presbiter jogorvoslatért fordult hozzá, mert nem tud érvényt szerezni az ítéletnek, amelyet Péter, az aquileiai egyházmegyei Sitich-i Szűz Mária-monostor apátja hozott contra Nicolaum Hertonis, Iacobum Petri, Clementem Benedicti, Ambrosium Georgii de Casma presbiteros ac Iacobum de Siletich et Ladislaum de Siletich armigeros dicte diocesis, akik Pált elfogták, fogságban tartották, s tőle könyveket, ruhákat, pénzt s egyéb javakat vettek el. Péter apátot — akihez azért fordult, mert Zágráb városában és egyházmegyéjében e szentségtörők hatalma miatt nem tudott volna biztonságban eljárni — apostoli levelében felhatalmazta arra, hogy nyilvánosan kiközösítse dictos sacrilegos mindaddig, amíg elégtételt nem adnak neki, és föloldozásért az apostoli székhez, ítéletért az apáthoz nem fordulnak; ők azonban, miután Pál megidéztette őket, nem jelentek meg az apát előtt, s ennek makacsságuk miatt hozott excommunicationis sententiam diutius sustinuerunt et sustinent. Ezért megparancsolja, hogy Péter apát eljárásának alapján eos quotiens expedierit auctoritate nostra büntesse meg, helyezze egyházi interdictum alá a városokat, várakat, opidum-okat, villa-kat és más helyeket, valamint egyházakat, amelyekben s ameddig menedéket kapnak, s ha szükséges, világi karhatalmat is vegyen igénybe. Io pro Deo de Nomays. — A szöveg élén: Lau. Vatikáni lt. Reg. Lat. Vol. 157. fol. 123b—124a. (DF 288634.)