Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár III. (1411–1412) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 22. Budapest, 1993)

Zsuzsanna már pert folytatott, de azt megnyerni nem tudta, s a leányok tartásának jogát a maga részére követelte, de közben és előtte nem tiltakozott a birtokok használata miatt, a leányok pedig kiskorúak lévén, ügyvédet nem vallhatták, a püspök propria in persona vele és a káptalannal együtt úgy ítélt, hogy amíg a leányok kiskorúak, mindaddig anyjuk nevelje és tartsa őket unacum prescripto fundo curie ac ceteris possessionibus, videlicet vineis, terris arabilibus et fenetis ac aliis quibusvis pertinentiis ad dictum fundum spectantibus; amikor pedig elérik nagykorúságukat és Zsuzsannának velük szemben még valami keresete lesz, azt érvényesítse ellenük rendes bírói úton. A püspök szigorúan elrendelte azt is, hogy a leányok anyja, vagy mostohaapja ne merje a birtokokat elvesztegetni, megcsonkítani és tönkretenni. Papíron, hátlapján pecsét töredékével. DL 9795. (Acta Paulinorum. Patacs 9.) — (M.) 617 Jún. 27. (Bude, in Ladislai) Zs. Stiborius erdélyi vajdához vagy alvajdájához. Lépes György prepositus ecclesie Albensis partis Transsilvane — a káptalan nevében is — panaszt tett amiatt, hogy a Fehér megyei Gald birtokban lévő részt, amelyet Gald-i Byasius özvegye a saját, elődei és utódai lelkiüdvéért végrendeletileg a prépostnak és a káptalannak adományozott, s amelyet az utóbbiak — miután abba secundum regni nostri consuetudinem beiktatták őket — certis temporibus et diebus zavartalanul birtokoltak, karácsony körül Syle-i Péter és György, Fahyd-i Boltha (dictus) Miklós özvegye és ennek kiskorú fiai elfoglalták, figyelmen kívül hagyva, hogy ipsa ecclesia Albensis az elődeitől, Magyarország királyaitól kapott és általa is megerősített privilegiata libertás folytán ea potiatur libertate et prerogativa, ut unusquisque regnicolarum nostrorum cuiuscunque dignitatis et conditionis existât, neki adományozhatja birtokát. Minthogy nos ipsam ecclesiam Albensem, cuius veri sumus patroni et tutores suis iuribus sine causa destitui non velimus, vizsgálják ki az adományt és a beiktatást, és ha az adományozás az említett gratia et prerogativa alapján, a beiktatás pedig törvényesen történt, iktassák vissza a káptalant a birtokrészbe, figyelmen kívül hagyva az említett nemesek ellentmondását, a kiskorú fiúkét is, qui forsan in factis possessionariis propter eorum teneram etatem iudicari non debere allegarentur, cum hec nova occupatio possessionaria censeatur, védjék meg a káptalant a birtokban mindenkivel, különösen az említett nemesekkel és fiúkkal szemben, akik részéről super premissis novis actibus potentiariis szolgáltassanak igazságot és adassanak elégtételt a káptalannak iuxta vim, modum et formám novi et generális nostri decreti contra huiusmodi novorum actuum potentiariorum patratores editi et stabiliti, a nemeseket pedig utasítsák arra, hogy ha jogot formálnak a birtokrészre, azt ne potentialiter, hanem iuxta regni nostri consuetudinem iuridice érvényesítsék a káptalannal szemben, quod a facie iuris nequaquam volumus custodire. A nagyobb pecséttel megerősített oklevelet adják vissza a felmutatónak. — A szöveg élén jobb felől: Commissio propria domini regis. Papíron, hátlapján a nagypecsét nyomával. Erdélyi kápt. mit. Lad 2. n. 77 (278). (DF 277451.) — Tört. Tár 1890. 134, reg. 618 Jún. 27. Buda. Rozgonyi Simon országbíró a győri káptalan és a turóci prépostság közti per folyamán átírja Henrik nádor pozsonyi ispánnak a Győr megyei Baráti birtokra vonatkozó 1261. évi oklevelét. (Fejér II. 382, Karácsonyi 46.) — Fejér X/5. 204. (Kaprinai után, sub C. Tom. III. p. 40.) — DL 25051. (Acta jesuitica. Tyrnavia 20-16.) — (M.)