Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár III. (1411–1412) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 22. Budapest, 1993)

595 Jún. 17. Buda. Rozgonyi Simon országbíró megbírságolja Györkéi Miklóst távolmaradása miatt. — Zichy VI. 125. (DL 79014.—Zichy cs. zsélyi lt.) — (M.) 596 Jún. 17. (f. IV. p. Viti et Mod.) (Pozsony város tanácsa) abban a perben, amely polgárának, Eberhart Windek-nek és feleségének, Elspet-nek hitelezői között keletkezett, Hanns (Johan) von Ach 440 aranyforintról szóló adóslevelét nyilvánítja érvényesnek, dovon das er elder, szemben Hanns (Johan) vom Dikch purger zu Koln am Rein 500 aranyforintnyi követelésével, és felhatalmazza, hogy az összeget az adósok minden vagyonából behajtsa, wann Johan vom Dikch das verpot nicht meldet vor dem rechten. Pozsony város lt. Prot. act. (DF 286772) 44. — Kováts 20, reg. * Jún. 18. Zs. az aradi káptalanhoz. — Pesty: Krassó III. 269. (DF 254985.) — Helyes kelte: jún. 17. Lásd 594. 597 Jún. 18. (Bude, 8. die corp. Chr.) Zs. a leleszi konventhez. Iktassa be Jako-i Miklós leányát: Seneu-i Kelemen feleségét: Klárát a Szatmár megyei Bagda birtoknak őt iure megillető részébe. Az ellentmondókat idézze különös jelenléte elé, s ugyanannak tegyen jelentést az eljárásról. Papíron, zárlatán a középpecsét nyomával. Leleszi konv. orsz. lt. Stat. litt. J. n. 105. (DF 211626.) 598 Jún. 18. (Bude, 8. die corp. Chr.) Zs. a turóci konventhez. Vizsgálja ki Thur-i [... fia] Mihály diáknak — uterinus testvére: Jakab és Miklós monachus, a garamszentbenedeki apátság provisor-a nevében is előadott — panaszát, amely szerint pünkösd (máj. 31.) előtti [...], amikor Jakab és Miklós monachus a monostor Goloh nevű földjére ment a vetés megtekintésére, miután a vetésben találva Gymes-i Forgach (dictus) Miklós Goloh-i jobbágyainak lovait, ki akarták azokat onnan kergetni, s az ott tartózkodó [Forgach Miklósnak] meg kívánták mondani, hogy tiltsa ki onnan jobbágyait, Forgach Miklós [familiárisaival:] Chegen-i Györggyel, Zyluakuz-i Mihállyal, Dersenye-i Hippolittal és más cinkosaival fegyveresen rájuk tört, megsebesítette őket, s a sebesült Jakabot elfogatva Weresuar birtokára vitette, majd sentiens se id maie et indebite fecisse, azt követelte Jakabtól, hogy megsebesítéséről és elfogásáról literas expeditorias adjon neki és familiárisainak. Miután Jakab ezt megtagadta, átadta őt Bars megye ispánjának azzal, hogy őt in perpetratione latrocinii reprehendisset, de minthogy semmiféle bűnjelet nem tudott bemutatni az ispánnak, ez Jakabot in sédem iudiciariam adduxisset, hogy Forgach Miklós bizonyítsa rá a rablás bűnét. Miklós ezt nem tudta megtenni, Mihály diák pedig bemutatta Borbála királyné parancsát, amelyben meghagyta neki, hogy Jakabot, akár bűnös, akár ártatlan, ob favorem sue gratie reginalis de manibus ipsius comitis ki kell engednie. Ő azonban, a paranccsal nem törődve, csak úgy engedte ki Jakabot a fogságból, hogy Mihály diák és Miklós monachus in eadem sede iudiciaria az ispán, valamint a monostor jelen levő szerzetesei előtt kénytelenek voltak őt és familiárisait a történtekről expeditos reddere. Az oklevelet, minthogy Eberhard zágrábi püspök, kancellár a királyi pecsétekkel távol van, ennek pecsétjével erősítteti meg. A turóci konv. 1411. jún. 23-i okl.-ből. Garamszentbenedeki konv. orsz. lt. 1713. (DF 205777.)