Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár III. (1411–1412) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 22. Budapest, 1993)

és a Borsod megyei Balasth-i Hungarus Miklós elismerik, hogy átvették uruknak az egyház sekrestyéjében elhelyezett értékeit. Ezeket Jalswa-i megőrzésre familiárisának Progouch-i Aztalnok fia: Gergely diáknak adta át, akinek halála után fiának: Ambrusnak írásbeli kérésére Tamás mester, a zágrábi püspökség vicarius temporalis-a Gergely más dolgaival egyetemben a sekrestyében helyezett el egy ládában, amely az e célra meghívott kilenc ember, egyháziak és világiak pecsétjével záratott le. Mivel a két megbízottnak felhatalmazása volt az átvételre, azonkívül bemutatták az elhunyt Gergely sajátkezű levelét, továbbá Borbála királynénak és Eberhard zágrábi püspök királyi főkancellárnak a vikáriushoz intézett levelét, hogy Jalswa-i javait a megbízottaknak ki kell szolgáltatni, a káptalan a két megbízottal kinyittatta a ládát. Ebben a következő dolgokat találták: in tribus sacculis in eadem habitis septingentos septuaginta octo florenos, quemlibet florenum per centum novos denarios computando ac novem monilia seu iocalia vulgo naswa dicta, de quibus in uno maiori deficeret unum granum de perlis et unum crinale similiter de perlis. Mindezeket a megbízottak magukhoz vették és felőlük nyugtatták Tamás mester vikáriust, Gergely diák fiát: Ambrust és ennek leszármazottait. Záradékul a káptalan a két megbízott kérésére oklevelébe foglalja Gergely diák saját kezű sorait: In ista ladula, in qua videlicet extraxi unam haustulam de uno angulo, sunt res domini mei, videlicet domini Georgii de Ilswa filii domini Leustachii palatini, quas si me alicubi móri contingent, eidem domino meo absque omni minutione restituatis. — (A második példányban folytatólag: Dátum.) Ezt a carta-t eredetiben átadták a vikáriusnak. Papíron, két példányban, hátlapján pecsét nyomával. DL 43093 és DL 43094. (Múz. törzsanyag 1897-13.) — (M.) 575 Jún. 11. Frankfurt elutasítja Zs. kívánságát, hogy a birodalom és Magyarország címerét felfüggesszék, két szállóházát pedig építészeti átalakítással egymással összekössék. — DRTA VII. 141. (Frankfurt lt.) — Janssen I. 204. — (M.) 576 Jún. 11. Yettenbachi Törringer Vilmos elismeri, hogy Ernő és Vilmos bajor hercegektől 400 magyar forintot átvett. — Reg. Boica XII. 96. — (M.) 577 Jún. 12. (Bude, 2. d. corp. Chr.) Zs. előtt Sos (dictus) János fiai: László mester főesperes, Simon és Jakab, továbbá Sowar-i György fia: Péter és László fia: Miklós eltiltják Rozgon-i Simon comes országbírót, Rozgon-i Jánost és Lászlót, testvéreiket, fiaikat s mindenki mást a Sáros megyei Hermán birtokban levő részük megszerzésétől és használatától. Az oklevelet, mivel pecsétje a távollevő Eberhard zágrábi püspök, királyi kancellárnál van, ennek pecsétjével erősítteti meg. Papíron, hátlapján pecsét töredékével. DL 57417. (Soós cs.) — (M.) 578 Jún. 12. (Bude, altero die corp. Chr.) Borbála királyné Scepus-i várnagyához. Jazormegye-i Tathar (dictus) Mihály és testvérei: Konth, György és Mihály panasza szerint a Scepus várhoz tartozó Mendzenth birtok népei és jobbágyai propria potentia mediante felszántják a Jazormegye birtokhoz tartozó és más szántóikat, kivágják erdeiket, lelegeltetik rétjeiket. Mivel nem tűrheti egy alattvalójának megkárosodását sem, amíg Rozgon-i Simon comes országbíró (magn.) személyesen odaérkezik, ne engedje meg a nemesek háborgatását. Rozgon-i majd megvizsgálja mind a jobbágyok,