Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár III. (1411–1412) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 22. Budapest, 1993)

korábban velük szemben káplánja,

1 Kakas Miklós Nagpatak-i plébános javára bocsátott ki, és jelentse, mit válaszoltak rá. Papíron, zárlatán pecsét nyomával. A dátumsor szerint az oklevél sub sigillo nostro solito kelt. Leleszi konv. orsz. lt. Acta a. 1411. n. 12. (DF 220554.) — A hátlapra írt vázlatos fogalmazvány szerint a Peren-iek a következő észrevételeket tették: tudtukkal familiárisaik a plébános egyetlen familiárisát sem (bántalmazták?); a plébánosnak ott tudomásuk szerint semmiféle szántóföldje, kaszálója nincs, mivel a király Patak oppidum-ot tartozékaival együtt apjuknak, az említett Miklósnak és következésképpen nekik adta. Viszont azzal vádolták a plébános embereit és familiárisait, hogy amikor jobbágyaik a vásárra jönnek, nem megfelelő áron veszik el tőlük javaikat, contra libertates autem et prerogativas eis in proventibus solitis ecclesie (...). — (M.) 1 Ez a szó csak a hátlapra írt címzésben szerepel. 537 Jún. 7. (Bude, in Trinit.) Zs. a leleszi konventhez. Iktassa be Kamonya-i Verus László fiait: Gergelyt és Balázst a Zemplén megyei Dobroka és Kamanya birtokoknak Buthka-i István fiától Zsigmondtól zálogba vett részébe. Papíron, zárlatán a középpecsét töredékével. Leleszi konv. orsz. lt. Stat. litt. K. n. 254. (DF 211733.) — Hátlapján a konv. feljegyzése 1411. júl. 11-i jelentéséhez. 538 Jún. 7. Buda. Zs. előtt Ákosi Tamás átad unokaöccsének leánynegyed fejében Ákos birtokon (Középszolnok m.) egy utcát, a Kraszna folyón pedig egy malomhelyet. — Zichy VI. 107, középpecséttel (DL 79005. —Zichy cs. zsélyi lt.) — (M.) 539 Jún. 7. (Bude, 38. die oct. Georgii) Rozgon-i Miklós fia: Simon országbíró ítéletlevele. Előző év Szt. Jakab nyolcadán Myczedethfalwa-i Miklós fia: János és Janfalwa-i Tóbiás fia: Jakab bemutatták Hanc fia: János comes, szepesi iudex nobilium 1410. máj. 1-ji oklevelét. — Eszerint András nap előtti szerdán (1409. nov. 27.) Myczeletfalwa-i Miklós fia: János kérdőre vonta előtte Janfalwa-i Tóbiás fiát: Jakabot, miért nem éri be azzal a 20 hold földdel, amit nagyapja része gyanánt átengedett neki. Az alperes azzal érvelt, hogy a nagyapjuk közös, és ellenfelének része mégis több az övénél. A felperes a többletét azzal indokolta, hogy az éppen a másik fél részéből származik és bizonyságul — a per többszöri elhalasztása után Szt. György utáni csütörtökön — bemutatta a szepesi káptalan 1345. ápr. 21 -i oklevelét, amely szerint Miklós fia: Jakab Myczedeletfalwa faluban bírt teljes öröklött részét eladta testvérének, Henriknek 5 márkáért és 1 fertőért. Az alperes erre Menhard fia: Miklós comes 1405. ápr. 30-i oklevelét mutatta fel; eszerint Myczedeletfalwa-i Miklós fia: János és Gebei fiai: János és András átengedték Myczedeletfalwa-i birtokrészük felét Janfalwa-i Tóbiás fiának: Jakabnak, akit László és Zsigmond nevű testvéreivel be is iktattak abba és tartozékaiba, köztük: curia paterna-ba. — Miután a vele együtt ítélkező nemesekkel úgy ítélt, hogy mindegyik fél tartsa meg az általa jelenleg bírt részt, az alperes királyi oklevelet mutatott fel, amely meghagyta, hogy a pert — amennyiben az alperes nem nyugszik meg az ítéletben — terjessze fel a király, a prelátusok és a bárók elé. — Mivel az ott bemutatott oklevelek szerint a felperes 1405-ben Myczedelethfalwa birtok fele részét adta át az alperesnek és ebbe a részbe iktatták őt be, következésképpen nem a birtok kezén levő része, hanem annak fele illeti meg. Ezért utasította a szepesi káptalant, hogy a birtokot ossza fel két egyenlő részre, az egyikbe az alperest, másikba a felperest iktassa be. Miután az alperes bemutatta a káptalan 1411. ápr. 3-i oklevelét (304) parancsának végrehajtásáról, a birtok felét végérvényesen az alperesnek ítéli oda.