Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár III. (1411–1412) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 22. Budapest, 1993)
380 Ápr. 22. (Cassouie, f. IV. a. Georgii) Zs. valamennyi prelátushoz, báróhoz, ispánhoz, várnagyhoz, nemeshez és más birtokoshoz, valamint officiálisaikhoz, item civitatibus et liberis villis earumque rectoribus, iudicibus et villicis. Népeiket és jobbágyaikat, akik birtokaikról és tisztségük területéről vagy körükből engedélyt nyerve a terragium letétele és tartozásaik megfizetése után János Eperyes városi polgár birtokaira átköltözni kívánnak, hagyják szabadon elköltözni. Ellenkező esetre felhatalmazza az illető megye ispánját vagy alispánját, hogy rendelete áthágóit etiam cum gravaminibus in decreto et statuto nostro alias superinde unacum prelatis et barronibus nostris firmato et stabilito contentis kényszerítsék auctoritate nostra regia presentibus ipsis in hac parte atributa. Oklevelét, amelyet elolvasása után a felmutatónak vissza kell adni, szokott pecsétjével erősítteti meg. Papíron, a szöveg alatt papírfelzetes titkospecséttel. Eperjes város lt. 108. sz. (F.) — Iványi: Eperjes 163, reg. (DF 228560.) 381 Ápr. 22. (Cassouie, f. IV. p. Quasimodo) Zs. Kapy-i András mesterhez. Minthogy iudici, iuratis et universis civibus civitatis nostre Cassouiensis megígérte, hogy de camera nostra a legközelebbi szállítmányból királyi sót kapnak pro 3000 florenis nove nostre monete, amely összeget kérésére non sine ipsorum dampnis notabilibus az ő és az ország égető szükségleteire adtak, valamint pro 2626 florenis eiusdem computi, amely összeget az ő és a királyné ellátására fordítottak, a civis-ek valamelyikének vagy familiárisuknak — a jelen oklevél felmutatójának — kérésére adjon vagy adasson officiálisaival de primis salibus nostris in proximo apportandis 5626 forint értékű sót. Az oklevelet, amelyet sigillo nostro solito erősíttetett meg, a só kiadása után tartsa meg elismervényként, secus vero si feceritis, quod non credimus, adja vissza a felmutatónak. — A szöveg élén jobb felől: [Commissio propria] domini regis. Papíron, a szöveg alatt papírfelzetes titkospecséttel. Kassa város lt. Schwarzenbachiana n. 77. (DF 270120.) 382 Ápr. 22. Kassa. Zs. Kapi András szatmári és debreceni sókamaráshoz, valamint sárosi és szepesi alkamarásaihoz és officiálisaihoz. Ne akadályozzák Eperjes várost, hogy a falai felépítésének befejezéséhez tőle kapott 2000 új forint értékű sót eladja. — Wagner: Sáros 225. — Katona XII. 42. (Wagner után.) — Fejér X/5. 112. (Wagner után.) DL 43082. (Múz. törzsanyag. Wenzel.) Hátlapján nagypecsét nyomával. Az eredetiben: Kapi officialibus után kimaradt: in procuratione salium nostrorum predictorum in comitatibus, Eperyes. — (M.) 383 Ápr. 22. Kassa. Zs. a leleszi konventhez. Iktassa be a Dolhaiakat adományul nyert Máramaros megyei birtokaikba. — Új M. Múzeum II. 358, kiv. — Akad. Ért. 17 (1857) 358, kiv. — Mihályi 168. (A leleszi konv. 1411. máj. 25-i okl.-ből: 485. Leleszi konv. orsz. lt. Stat. D-55. — DF 211344.) — A mandátum eredetije: uo. D-103. (DF 211353.) — (M.) 384 Ápr. 22. Zs. a Sáros megyei Szentlászló birtokot, amelyet a Vitányiaktól Henning birtokért cserében szerzett meg, Eperjesnek adja az V. István ifjabb király 1261-i oklevelében megállapított határok mellett. — Iványi: Eperjes 164, reg. (Eperjes város lt. Középkori gyűjt. 109. sz. — DF 228561.) — (M.) 385 Ápr. 22. (Bude, 29. die oct. medii quadr.) Rozgon-i Simon országbíró perhalasztó levele. Alsolindua-i Zsigmond mester özvegye: Beathka a király jelenléte elé megidéztette Alsolindua-i Zsigmondot (a továbbiakban mindenütt István!), amiért cinkosaival a múlt Nagyboldogasszony utáni szombaton (1410. aug. 22.) Lyndua és Nemity,
