Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár III. (1411–1412) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 22. Budapest, 1993)
345 Ápr. 14. (Cassouie, f. III. p. pasce) Zs. előtt Borosyenew-i Pál fia: Bor (dictus) László aule nostre iuvenis a Hevesújvár megyei Fornas birtokon lévő egész részét, amely Fornas-i Chan fia: Pál, Illés, magnus Imre és ennek fia: László utódok nélküli halálával királyi adomány címén illeti, eladja Rozgon-i Simon országbírónak (magn.) 2000 aranyforintért, kötelezve magát, hogy őt a birtokban bárki ellen saját fáradságával és költségén megoltalmazza. Hártyán, hátlapján nagypecsét nyomával. DL 9768. (NRA 569-37.) — (M.) 346 Ápr. 14. (Cassouie, 3. die passée) Zs. a leleszi konventhez. Iktassa be Nagmihal-i László fiát: Jánost és fiát: Andrást a Nagmichal birtokban lévő, őket omnis iuris titulo megillető fundus curie-ba. Papíron, zárlatán a titkospecsét töredékével. Leleszi konv. orsz. lt. Stat. litt. N. n. 83. (DF 211995.) — Hátlapján a konv. feljegyzése 1411. máj. 1-ji jelentéséhez, amely szerint a beiktatásnak Nagmyhal-i Miklós — Jakab fia: János nevében is — ellentmondott, ezért Szt. György nyolcadára a király elé idézte őket. 347 Ápr. 14. Kassa. Zs. megtiltja, hogy a szebeniek felett, saját bírájukon és esküdtjeiken kívül, bárki ítélkezzék. — Z—W. III. 504. (Szász Nemzeti lt. Urkunden 2-10. — DF 244656.) — (M.) 348 Ápr. 14. (Cassa, 2. die f. II. p. passée) Pelseulch-i Bubek János tárnokmester, gömöri ispán ítéletlevele. In civitate Cassouiensi unacum nostris assessoribus ítélkezve, provida domina Cristina vocata consors Thome sartoris civis dicte civitatis Cassouiensis, filia Bartholomei de Epperyes ex domina Gelmayth filia domine Mareth progenita panaszt tett amiatt, hogy János diák és Reyche (dictus) Cuncze fia: György civis dicte civitatis Cassouiensis el akarják tulajdonítani a Zedleche villa-ban lévő scultetia-t, amelyet Henrik fia: Miklós Harapko-i scultetus vásárolt, s jelenleg Zeech-i Gál mester tart a kezén, holott az Miklós leánya: Gedrug/Gedrud halálával a panaszosra szállt, minthogy nagyanyja — az említett Mareth — uterina nővére volt Miklós feleségének, Gedrud anyjának. Az alperesek annak bizonyítására, hogy a scultetia Gedrud-nak apja halála után tett végrendelete alapján illeti meg őket, bemutatták: 1. a szepesi káptalan 1406. márc. 30-i oklevelét arról, hogy Konrád fia: Walterus, a Sáros megyei Zedlyche scultetus-a az őt öröklött jogon megillető soltészságot cum duobus laneis terre arabilis, molendinis, brasiatorio, pratis seu fenetis, portionibus iudiciorum seu birsagiorum és minden más haszonvételével pro 50 marcis grossorum denariorum eladta Henrik fiának, Miklósnak, Harapko soltészának és utódainak. — 2. Kassa civitas 1409. máj. 25-i oklevelét arról, hogy Gedrud az apjáról reá szállt soltészságot minden haszonvételével és tartozékával az alperesekre hagyományozta. Minthogy az oklevelekből világossá vált, hogy Miklós a soltészságot csak magának és utódainak vásárolta — nem pedig feleségének, testvéreinek aut aliis quibusquam cognatis et proximis suis —, halála után pedig leánya azt in forma dicti testamenti az alperesekre hagyományozta, továbbá mert a felperes az igényét nullo probabili documento, hanem csupán simplicium et nudorum verborum prolatione tudja igazolni, a saját s a vele ítélkező Simon bán fia: János, Kompoldus fia: István és Kouar-i Pál nádori protonotárius mesterek véleménye alapján s az utóbbiak tanácsára a soltészságot haszonvételeivel és tartozékaival az alpereseknek ítéli. Hártyán, a szöveg alatt pecsét nyomával. Bártfa város lt. 65. (DF 212743.) — Iványi: Bártfa 64, reg.
