Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár III. (1411–1412) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 22. Budapest, 1993)

Vannak a Vatikáni Levéltárban őrzött vatikáni registrumokban fennmaradt szövegekről készült kivonatok, amelyek szövegének végén (Fraknói-gyűjt.), a leírás végén pedig (M.) szigla olvasható, ugyanakkor nincs DF-számuk. Ennek az a magyarázata, hogy a kivonat első fogalmazványa a Fraknói-gyűjteményben (MOL R 57) található, múlt századi másolat alapján készült. Mályusz Elemér ugyan az így készült kivonatok többségét Rómában összevetette az eredetivel javításokat eszközölt, pótolta a kancelláriai jegyzeteket és rögzítette a ma érvényes jelzeteket, de fényképük még nincs meg a Diplomatikai Fényképgyűjteményben. A regeszták zöme Mályusz Elemér gyűjtése és fogalmazása. Itt újítás csak az idézett művek rövidítésjegyzékében van. Valamennyi, tehát az egyetlen alkalommal idézett mű is szerepel a jegyzékben. — A folyóiratokban, gyűjteményes kötetekben megjelent közlemények esetében hivatkozás az I. és a II. kötetben csak a folyóiratra, annak évfolyamára és lapszámára történt, így a publikáló neve és a közlemény címe rejtve maradt. Ezen a III. kötetben sem történt változtatás, de a Könyvészeti források és rövidítések jegyzékében folyóiratonként, s ezeken belül évfolyamonként (pontos lapszámadatokkal) szerepel a közlemények szerzőinek neve és közleményük címe minden olyan esetben, ha az idézett folyóirat vagy könyv Budapesten megtalálható vagy másképpen elérhető volt. A szerző nevéről pedig utalás történik a periodikum vagy gyűjteményes kötet megfelelő helyére. Sajátos újítása a III. kötetnek, hogy a végén Pótlás található. Ennek két oka van. Az egyik, hogy a kézirat lezárása (1990) után meglehetősen sok idő telt el a kötet nyomdai munkálatainak megkezdéséig, s ez idő alatt néhány új oklevél (kézirat) került kézbe. A másik, hogy megnyílt a kutatás számára a bécsi Haus-, Hof- und Staatsarchivban az Erdődy család volt galgóci levéltárának eddig zárt letétként őrzött anyaga. Az ezek alapján készült kivonatok, illetve regeszták esetében megadtuk az oklevél egykori (galgóci) és jelenlegi jelzetét egyaránt. A Pótlás 37 oklevelének keltezése megtalálható a kötet megfelelő időrendi helyén, ahonnan utalás történik a Pótlásban levő regeszta/kivonat számára. Itt, miként az egész kötetben, félkövér számok jelzik a köteten belüli utalásokat. (A hiányzó sorszámok alatt a szerkesztés során fölöslegessé vált tételek voltak.) A könyvészeti hivatkozásokban zavart okozó címváltoztatás elkerülése végett kötetcímünk a korábbi kötetekben szereplő — a mai helyesírási gyakorlattól eltérő — írásmódot őrzi. Összefoglalva a fentieket: Mályusz Elemér elgondolásán lényegében nem változtatva, kéziratát kiegészítve, a teljes kéziratot megszerkesztve került két év (1411—1412) anyaga a III. kötetbe. A kötet kéziratával kapcsolatos munkákban a Mályusz-féle kéziratoknak az Országos Levéltár által történt átvétele óta — a már említetteken kívül — folyamatosan részt vett Szent Györgyi Mária, aki a kéziratokat gondozta, az azokkal kapcsolatos munkák minden fázisában részt vett, a könyvészeti és a levéltári forrásjegyzéket, továbbá a mutatót összeállította, a kötet szakmai szerkesztésének egy részét végezte, valamint hosszabb-rövidebb ideig Baraczka István, Csukovits Enikő, Spekner Enikő, Süttő Szilárd és Trostovszky Gabriella. Budapest, 1991. október Borsa Iván