Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár III. (1411–1412) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 22. Budapest, 1993)

165 Febr. 20. Buda. Zs. Ozorai Pipo temesi ispánnak és testvérének: Mátyásnak adja a Sopron megyei cenki vámot és Pipo Vas megyei Sárvár várához tartozó Rába és Farkaserdő erdők erdőadószedői tisztségét. — Tört. Tár 1884. 229, másolatból. — Eredeti: DL 90948. (Héderváry cs.) Ebben: perspicacitatis sedula, varie sinceris complacentie, pretacti, Sarwar. Castriferrei, habitarum spectantis, Mathie. — Hártyán, a szöveg alatt titkospecséttel. — (M.) 166 Febr. 20. Buda. Rozgonyi Simon országbíró a váradi káptalanhoz. Iktassa be Csáki Miklós volt erdélyi vajdát és testvéreit a Bihar megyei Kenéz népes és Homrok lakatlan birtokokba, amelyeket Zs. 1409. jún. 9-i adománylevele (ZsO II. 6821) alapján Kenézi Veronika és Dorottya ellenében megítélt nekik. — Csáky I. 276. (A váradi kápt. 1411. márc. 8-i okl.-ből: 219. Csáky cs. központi lt. — DL 71445.) — (M.) 167 Febr. 20. (f. VI. a. Esto michi) A vasvári káptalan előtt Ilwagh-i Tamás fia: Péter fia: Mátyás, nővérei: Thot (dictus) Miklós özvegye: Klára és Kemenfalua-i Péter fia: István felesége: Annus elismerik, hogy Egeruar-i Miklós fia: Mihály mestertől és fiaitól megkapták a nővérük: Banguch, Reznek-i Kelemen fia: Loránd felesége után Lorándnak a Mihály és fiai kezén lévő összes birtokaiból, főleg annak Reznek-i részéből nekik hitbér jogán járó részt. A birtokok Loránd halála után fenti Kelemen fiára: Domokosra háramlottak, majd ennek hűtlensége miatt a király Mihály mesternek adományozta. Vízfoltos papíron, hátlapján pecsét töredékével. DL 9753. (NRA 20-10.) — (M.) 168 Febr. 20. A pécsváradi konvent Rozgonyi Simon országbíróján. 16-i levelére (44) Bözölde birtok határait Lippó és Felsőormánd felől megállapítja. — Zichy VI. 92. (DL 78992.—Zichy cs. zsélyi lt.) — (M.) 169 Febr. 20. Velence elrendeli isztriai haderejének Zs. ellen vonulását, mivel a király az aquileiai patriarchátushoz tartozó több helyet elfoglalt már. — Óváry I. 72, reg. (Velencei állami lt.) — (M.) 170 Febr. 20. Velence közvetítőül ajánlkozik a pápa és László nápolyi király viszályában. — Óváry I. 72, reg. (Velencei állami lt.) — (M.) 171 Febr. 21. (Bude, 40. die oct. epiph.) Zs. ítéletlevele. A múlt év Keresztelő Szt. János nyolcadán Jubar János pozsonyi prépost és a káptalan (proc. Jakab pozsonyi custos és kanonok) a Zenthgywrgh-i néhai Groff (dictus) Templinus iunior fiai: Márton és Eberhard ellen indított perükben a győri káptalan, a pannonhalmi konvent és Pozsony megye vizsgálati jelentéseivel igazolták, hogy Szt. György (1410. ápr. 24.) körül Groff Péternek és fiainak familiárisai és jobbágyai: Iohannes Dyak, Nicolaus Tompus, Andréas Tekfel, Thomas Molnár, Paulus Allow, Andréas Zewke, Ladislaus Tur dicti et Iohannes filius Thome — uraiknak és azok fiainak, továbbá Pethe fiai: András officiális és Lőrinc, Zwmyw György és István fia: Mihály nevű familiárisaik az alpereseknek tudtával és parancsára, az utóbbiakkal folytatott per közben — halásztak a felperesek Vykywrth, másképpen Vasarwth nevű birtokához tartozó vizekben és más károkat is okoztak nekik. Miután az alperesek (proc. az említett Zwmyw György) ártatlanoknak vallották magukat, s készek voltak ennek bizonyítását közös tanúvallatás alá bocsátani, amibe azonban a felperesek nem egyeztek bele, unacum regni nostri nobilibus ítélkezve úgy döntött, hogy az alperesek 50-ed — személyenként 25-öd — magukkal tegyenek esküt ártatlanságukról a győri káptalan előtt, az esküt Eberhard Szt. Mihály 8. napján (1410. okt. 6.), Márton vízkereszt 8. napján (1411. jan. 13.) tegye le, s az utóbbi terminus 8. napján (jan. 27.) a felek mutassák be különös