Körmendy József: A magyarországi egyházmegyék javadalmainak annátái 1421–1536 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 21. Budapest, 1990)
Bevezetés. A magyarországi egyházmegyék javadalmainak annátái 1421-1536
(dignitates; lectoria, cantoria, custodiatus), a kanonoki praebenda (canonicatus et praebenda), a nagyobb jövedelmű plébániák és egyes szerzetesházak, monostorok elöljáróinak (ábbas, prior) javadalma, ha ezeknek értéke, vagyis az évi jövedelme a 24 aranyforintot meghaladta. A javad almás a megüresedett javadálom újra való betöltéséhez (restitutio) szükséges megerősítést tartalmazó pápai iratot, bullát az első évi jövedelem felének befizetése után kapta meg. Az adományozási és megerősítési eljárásnak pénzügyi vonatkozását jelzi az „annata" (annualia, annalia) elnevezés is, amit a középkori formula így határozott meg: „Annata, seu medii fructus primi anni . Az illetékfizetésnek ez a módja III. Ince pápa (1198-1216) idejére vezethető vissza. Az elnevezés is a XIII. század közepétől használatos. A pápaság avignoni korszakában (1305-1378) a kinevezések után járó illetékek a kúriának biztos és nélkülözhetetlen jövedelmi forrást jelentettek, és egyben az egyház központi kormányzását is biztosították. Kőtelező voltát és a fizetés módját időről időre pápai és zsinati határozatok szabályozták. 1306-ban V. Kelemen pápa a Kúria részére három évre lefoglalta az angliai, skóciai és írországi javadalmak első évi jövedelmének felét. Az adózás e módját kísérő folytonos elégedetlenséget jelzi, hogy 1311-ben a Vienne-i zsinaton tiltakoztak ellene. 1318-ban XXII. János azonban ismét három évre az egész egyházra — Franciaországot kivéve — kiterjesztette ezt az igényt. 4 A kisebb javadalmak pénzbeli értékelése is a XIV. század folyamán alakult ki. 1326-tól a kötelezettség azokat a reservatioval juttatott kisebb javadalmakat terhelte, amelyeknek évi jövedelmét 6 forintnál többre becsülték. Ezt IX. Bonifác az 1389 november 9-én kelt dekrétumával 24 aranyforintban szabta meg, ami a következő korszakban is érvényben maradt. XII. Benedek 1335 január 11-én kelt „Ad régimen ecclesiae" kezdetű konstituciója részletesen szabályozta a javadalmak adományozását és az illetékek befizetésének módját. Rendelete, amely a Camera Apostolica gyakorlatának minden lényeges mozzanatát, még az ügyvitelt bonyolító tisztviselőkre vonatkozó előírásokat is tartalmazta, bekerült az egyházi jogszokásoknak a következő évszázadban is érvényes hivatalos gyűjteményébe. 5 A nagy egyházszakadást felszámoló konstanzi egyetemes zsinat (1414-1418) a 25. ülésen előbb az egyház egységének teljes visszaállításáig megszüntette az annáták fizetését. Utóbb a zsinaton megválasztott V. Márton pápa 1418 január 20-án kelt dekrétumában újra szabályozta a Római Kúria jövedelmeinek kezelését, és az annáták fizetését felújítva annak módjára vonatkozólag a zsinaton jelen lévő nemzeti képviselőkkel országonként külön-külön konkordátumokat kötött. A 24 aranyforintot meghaladó érték az átszámítások alapjául szolgáló pénznemek megnevezésével V. Márton pápa 1418-ban kelt szabályzatában a bullae sine obligatione, tehát illetékkel nem terhelt javadalmak esetére alkalmazva így olvasható: „... super beneficiis quorum fructus etc, XXIV librarum turonensium parvarum seu florenorum auri, vel IV marcarum argenti puri communi existimatione valore annum non excedunt" . 6 3 Handbuch der Kirchengeschichte op. cit. 420—421. 4 Lexikon fűr Theologie und Kirche. Bd. I. Freiburg i. Bg. 1957 2 , 575. — Lexikon des Mittelalters. Bd. I. München-Zürich 1980, 662. 5 Corpus Iuris Canonici. Ed. Aemilius Fridberg. Editio Lipsiensis secunda. Pars II. Lipsiae 1881, 1266-1267. (Extravagantes communes, Liber tertius, Titulus II., cap. XIII.) 6 Baix CCLXVI-CCLXVIII. — Cf.: Concilium Constantiense, 21 Mártii 1418, Sessio XLIII: De reformatione ecclesiae; in: Conciliorum Oecumenicorum Decreta (ed. J. Alberigo, J. A.
