Borsa Iván: A Justh család levéltára 1274-1525 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 20. Budapest, 1991)

egyben kötelezte magát, hogy saját erejével és költségén megvédi Lőrincet és fiait a zálog birtokában mindaddig, amíg a fenti összegért vissza nem váltja tőlük. Papíron, hátlapjára nyomott pecsét töredékével. DL 63546. (Fasc. IX. n. 29.) 688. 1516. február 15. (VI. a. Reminiscere). Vriel, a turóci Szűz Mária

1-monostor prépostja és a konvent bizonyítja, hogy Kwssaw-i Justh Boldizsár (egr.) — személyesen megjelenve — a Neczpal-i birtokrószén, nemesi kúriája fölött levő elhagyott (deserta) halastavát édestestvérének: Kwssaw-i Justh Menyhértnek (egr.), örököseinek és utódainak adományozta. Papíron, hátlapjára nyomott pecsét töredékével. DL 63547. (Fasc. IX. n. 31.) 1 A Marié betűi kétszer nagyobbak az oklevél többi betűjénél. 689. 1516. november 21. (VI. p. Elizabet). [A pannonhalmi konvent bizonyítja:] Néhai Bewn-i Werthesy András fiai: Werthesy Farkas (Wolffgangus), Imre, Mihály és István (személyazonosságukat nemes Bewn-i Miklós igazolta) FewlsewBewk-i Bekes Pálnak, irántuk atyjuk halála után is tanúsított testvéri szeretetét és érdemeit tekintve, örökjogon átadták — fiainak: Imrének, Bálintnak és Péternek is — a Komárom megyei Naghleel nevű birtokukon levő keletre, az egyház felé eső 12 jobbágy telküket (amelyek eddig Bekes Pálnál zálogban voltak), minden tartozékukkal és jogaikkal 550 magyar aranyforintért (florenis auri Hungaricalibus), és kötelezték magukat, hogy Bekes Pált és utódait saját erejükkel és költségükön megvédik e jobbágytelkek birtokában. A fennmaradt szöveg a contextus-szal kezdődik, s így az oklevél kibocsátóját csak valószínűsíteni lehet. A szöveg — elsősorban a keltezés — hiteleshelyi gyakorlatot mutat, területileg illetékes helyként a pannonhalmi konvent feltételezhető, bár a győri káptalan is valószínűsíthető. — A nem teljes szövegmásolat bizonyára az 1520-as években készült, amit az bizonyít, hogy a másoló az évszámban millesimo quingentesimo vigesimo-t írt, majd a vigesimo szót áthúzva írta az eredeti keltezés folytatását: decimo sexto. DL 63548. (Régi jelzet nélkül.) 690. 1517. július 12. (dom. a. Margarethe). Karachond-i Gergely, a j aszói Keresztelő Szent János-monostor prépostja és a konvent bizonyítják, hogy nemes Czecze-i Lőrinc személyesen megjelenvén, a Turóc megyei Blathnycza nevű várát Johodnyk és Therbozlo egész birtokokkal, minden haszonvételükkel és tartozékukkal bizonyos más, becslésen alapuló birtok jogok fejében örökjogon Zapolya-i István nádor özvegyének: Hedvig t[escheni] hercegnőnek (ill. et magn.) és fiának: Zapolya-i János erdélyi vajdának, [székely ispánnak] és a Szepesség örökös ispánjának adta. Foltos, kissé rongált hártván, selyemzsinóron függő pecsét töredékével. DL 63549. (Fasc. II. n. 5.)