Borsa Iván: A Justh család levéltára 1274-1525 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 20. Budapest, 1991)

egyike iktassa be Chepchyn-i Chepchewczky Mihályt, Jánost és Andrást, továbbá Körmöcbánya királyi város (Crempniciensis) bíráját: Herresser Györgyöt, és valamennyi polgárát a Turóc megyei Mwthna nevű egész birtokba, az esetleges ellentmondókat pedig idézze a királyi személyes jelenléteié. — Xijelölt királyi emberek: Laczlofalwa-i Cherth János, Rakssa-i Rakssanczky András, Jezernyeza-i Jezernyczky János. Átírta a garamszentbenedeki konvent 1501. április 11-én kelt jelentésében. DL 63477. 590. 1501. március 25. (V. a. Judica) ad Sanctum Martinum. Naghgessen-i Miklós Turóc megye alispánja és a szolgabírák jelentik Ulászló királynak az alábbiakat: ZenthMarthon mezővárosba, törvényszékük helyére összehíván a nemeseket, felállott Koromhaza-i Korom Bálint (egr.) ügyvédje: Zathurcza-i Wayuoda György megyei ügyvédvalló levéllel, ós elpanaszolta, hogy Kwssaw-i Jwsth András (egr.) Zabokrek birtokáról és tartozékairól Nemyl Mátyás (circumsp.) engedéllyel Korom Bálint Gehodnyk nevű birtokára költözött (transivisset), és az ország régi szokása szerint minden járandóságot (omnia, que iusta debita ac agrum aliorumque cultorum tangentia) meg akart fizetni Jwsth Andrásnak. Erre Jwsth András ügyvédje: Jakab (ugyancsak megyei ügyvédvalló levéllel) azt válaszolta, hogy csak öt forintot fizetett borért, amit nem akartak elfogadni; a Zabokrek-i lakosok ugyanis 10 forintot fizetnek, mert uruk minden jobbágyra ennyit vetett ki (singulum iobagionem taxavit), továbbá 12 forintot kihágásért a helyi ítélkezés alapján (iuxta iura adiudicatoria dicte possessionis), valamint a rendes censust (census iustos) és a termény kilencedét (kellett volna megfizetnie). — A törvényszék bizonyítást rendelt el. Zabore-i Szaniszló szolgabíró szerint, amikor megkapta az engedélyt, a birtok bírája minden vétkét ráolvasta (omnem culpam eidem inposuit), és vonakodott megadni az engedélyt, amíg nem jelenti urának. A törvényszék által alispáni pecséttel Zabokrek birtokra vizsgálati célból kiküldött Kisjeszeni (de parva Gessen) János és Draskaffalw-i Krasnecz Illés nemesek jelentették, hogy a birtok bírája és lakosai eskü alatt azt mondották: Nemyl Mátyás a szántóföldön összeveszett egyik szomszédjával; a ZenthMarthon mezővárosi polgárok, a Nezpal-iak és a Kosczan-iak vállalták, hogy döntőbírák lesznek, de nem találták Mátyást bűnösnek; Mátyást és a szomszédot arra kötelezték, hogy 12 forintot fizet az, aki tovább akar perlekedni (idem Mathias cum alio vicino in agro ad iram pervenerunt, sed illám rem cives de oppido ZenthMarthon, de possessione Neczpal et possessione Kosczan deinde ad arbitrium receperunt et nullám culpam inposuerunt Paulo,

1 nisi ipsum cum vicino suo obiigaverunt, si aliquis lites pro ulteriori habere vellet, sub dictis florenis duodecim). — A törvényszék az ügyet más nemesekkel is megtanácskozván úgy határozott, hogy Jwsth András engedje szabadon Mátyást, akit a kihágásért kirótt 12 forint fizetése alól a tanúvallomások alapján felmentenek, de kötelezik, hogy a rá kirótt (dicatis et inpositis) 15 forintért, a kilencedért és a censusért állítson kezest (fide iubetur). Korom Bálint a következőket állította kezesnek: felsőruttkai (de superiori Wrutok) Nedeczky János, Chech Lőrinc és Miklenowycz János,