Borsa Iván: A Justh család levéltára 1274-1525 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 20. Budapest, 1991)

574. 1500. július 23. (V. p. Marie Magd.) ad Sanctum Martinum. Maythe-i Rafael Turóc vármegye alispánja és a szolgabírák jelentik Wyngarth-i Geréb Péter nádornak, a kunok bírájának, hogy 1500. május 29-én kelt vizsgálati levelére (lásd az 569. sz.) a Dwlicz-i Mátyás és Zabórje-i Szaniszló szolgabírák által sarlós Boldogasszony ünnepét követő vasárnapon (júl. 5.) megtartott vizsgálat igazolta a mandátumban foglalt panaszt. Papíron, egy zöld ós két természetes színű zárópecsét töredékével, kettőnek pedig a nyomával. DL 63466. (Régi jelzet nélkül.) t 575. 1500. július 23. (V. p. Marie Magd.) ad Sanctum Martinum. Naghgessen-i Miklós Turóc megye alispánja és a négy szolgabíró jelentik Ulászló királynak az alábbiakat: A megyének ZenthMárthon mezővárosnál tartott törvényszékén Koromhaza-i Korom Bálint (egr.) felemelkedve panaszosan előadta, hogy egy bárány és egy juh megszökött aUodium-áról; István nevű allodyator-a nyomon követte őket Kwssaw-i Jwsth András birtokáig; itt találkozván a Nezpal-i plébános egyik legényével megkérdezte tőle, hogy látta-e azokat: ez azt felelte, hogy látta a plébános vetésében; István azután elment a plébános curia-jáig, ahol megkérdezte a plébános szakácsnőjét (coctrix), aki azt válaszolta, hogy Jwsth András familiárisai: Blaho és Smesko fogták be (receperunt) az állatokat. Erre Jwsth András ügyvédje: Dworzky Jakab (famosus) kijelentette, hogy az állatokat ura háza körül farkasok tépték szét, erre tanúi vannak. Elrendelték a tanúbizonyítást. Korom Bálint István nevű allodyator-a Istenbe vetett hitére tett eskü alatt azt vallotta, hogy Jwsth András feleségétől kérte az állatokat, aki azt válaszolta: Sohasem voltam az uradnál allodyatrix, majd megfenyegette, hogy keresztülszúrja, ő a curia-ból kifelé menve tiltakozott a Neczpal-i plébánosnál. Folkusfalw-i Laczny György és kisjeszeni (de parva Gessen) János szolgabírák és Neczpal-ról való Prehradny Simon (famosus) ugyancsak eskü alatt azt vallották, hogy a plébános szakácsnője nekik ugyanazt vallotta, amit a panaszosnak mondott. Jwsth András tanúi Naghgessen-i Miklós

1 és kisjeszeni János szolgabírák, valamint Folkusfalw-i Baltizer voltak, akik eskü alatt vallották, hogy látták a farkasok által széttépett állatok maradványait Jwsth András curia-ja mögött, mutattak nekik szarvakat, gyapjút és belsőségeket, de nem tudják, hogy azok a széttépett állatokból valók-e. Ezután a megyei törvényszék idéző cédulával (per cédulám citationis fuerunt intitulati) megidézte Blaho és Smesko famüiárisokat, akik háromszori figyelmeztetés ellenére sem jelentek meg, ezért Jwsth Andrást három márka bírságban marasztalták el. Ezek után Justh ügyvédje kérte a pernek Jakab-nap nyolcadára (aug. 1.) a királyi személyes jelenlét elé való terjesztését. Papíron, egy zöld és négy természetes színű zárópecsét töredékével. DL 63465(Fase. VIII. n. 14.) 1 Az oklevél elején mint alispán szerepel.