Borsa Iván: A Justh család levéltára 1274-1525 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 20. Budapest, 1991)

( lyi parancsra (lásd a 468. sz.) Jwsth Andrást és Korom Bálintot (mindkettő egr.) Fülöp és Jakab napját megelőző csütörtökre (ápr. 30.) a megyei törvényszék elé idézték; ott Jwsth András elpanaszolta, hogy Korom Bálint felesége: Zsófia, György nemes, intéző (provisor curie) és Nwza (sic dictus) Márton (circumsp.) nevű familiárisuk az ő saját birtokán halastavának építésére és javítására vágatott fáját, amikor az országúton Korom Bálint Bela-i birtokához ért, lerakatták, ós a fa még mindig ott is van; azonkívül Neczpal-i birtokáról egyik jobbágya megszökött, és Korom Bálint birtokára ment; Bálint pedig az alispán felszólítása ellenére sem adta vissza. Erre Korom Bálint ügyvédvalló levél nélkül, felesége és familiárisai ügyét is magára vállalva kijelentette, hogy a fát illetőleg ártatlanok, mert azt Jwsth Ajndrás emberei és familiárisai rakták le, és a jobbágy sincs az ő birtokán. — Hogy Korom Bálint a feleségét ügyvédvalló levél nélkül képviselhette-e vagy sem, azt a megye a királyi udvar döntésére bízza. Nemleges válasz esetén tájékoztatást kér (informationem . . . desideramus). — Justh csak azt bizonyította, hogy a fa Korom birtokán van most is. Rafael alispán (egr.) familiárisa: Kokossowsky Benedek nemes, akit ura annak megállapítására küldött Zsófia asszonyhoz, György intézőhöz és Nwza Mártonhoz, tudja meg, miért rakták le a fát, kijelentette: az érdekeltek azt válaszolták, hogy a fát Korom Bálint utasítására rakatták le, mert Jwsth András azt az ő erdejében vágatta. A jobbágyot illetőleg KysJessen-i János szolgabíró és NaghJessen-i Jessensky Miklós nemes kijelentették: Maythe-i Rafael alispán parancsára elmentek Zsófia asszonyhoz, aki azt vallotta, a jobbágyról nem tud semmit, csupán a várnagytól és más familiárisaitól hallotta, hogy a birtokon éjszakázott, de hajnalban (mane) odébbállt. A fentiek után a megye úgy ítélt, hogy Korom Bálint egyedül, felesége és György intéző másodmagával, nemesekkel, Nwza Márton pedig harmadmagával, 15 nap múlva esküvel bizonyítsák ártatlanságukat és hogy a fát nem ők rakatták le; a jobbágyot illetőleg pedig felmentették Korom Bálintot, aki ezt elfogadta (iu8 nostrum assumpsit); de a másik ítélettel szemben bemutatta a király 1496. április 27-én kelt parancsát (lásd a 470. sz.), ezért az ügyeket a királyi udvarba, a királyi személyes jelenlét elé terjesztik. — Az évszám: 1495. Papíron, két zárópecsét darabjaival, háromnak pedig a nyomával. A szöveg az oklevél hátlapján folytatódik. DL 63396. (Fasc. VII. n. 11.) — Az oklevél hátlapján olvasható feljegyzések: Transmissa est presens causa in presentiam domini comitis per magistrum Ladislaum de Doroghaza. — Pro A Johannes de Petherd cum palatinalibus; solvit. Átírta vingárti Geréb Péter országbíró 1498. szeptember 6. > turóci konvent 1498. december 6. DL 63439. — Eltérő írásmód: Zathwrcze, Justh, Nucza, Folkwssowsky, Kysiassen, NaghJassen. 472. 1495. július 9. (V. a. Margarethe). Trnowsky Bálint [turóci tollban maradt] alispán, és mind a múlt évi, mind az ez évi szolgabírák bizonyítják, hogy Koromhaza-i Korom Bálint három márka büntetésben marasztaltatott el — ennek kétharmada az ispánt, egyharmada (in 3a) pedig Wigles-i Jwsth Andrást illeti —, mert megbízólevél nélkül képviselte feleségét: Zsófiát, amire nem volt joga. Meg-